Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

lennie egy suszternek, egy fŰszerboltnak és egy kocsmának. No ennek buzgón eleget is tettek — legalábbis a kocsmárosok. A környéken a két világháború között a már említetteken kívül még legalább 20 kocsma működött. Közülük talán a legnevezetesebb a Kis Pipa volt a Hal téren, a piacozók igen szívesen felkeresték. Az 1850-es évektől a Tolnai utca 2. szám alatt működött a Reiszberger család beszálló vendéglője, ez az 1930-as években Dreher—Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. tulajdonába került, itt épült fel 1937-ben a „Hági" söröző kerthelyiséggel. A söröző azonban, ahogyan a sörivás sem, nem tipikus korszakunkban: ide már sikk és divat volt járni, ez már az „úri közönség" szórakozása és szórakozóhelye volt: itt rendszeresen étkeztek a város és megye hivatalnokai és állandó zenekarjátszott esténként. A söröző a cég lerakatától (Ybl Miklós utca 6. ) kapta a sört, ahonnan természetesen minden kocsma rendelhetett. Másutt azonban jobbára csak nyári délutánokon fogyott a sör; a bor és a pálinka járta inkább. A kocsmáknak, bármilyen sok volt is belőlük, általában megvolt a törzsközönsége, a jobbaknak, tisztábbaknak az állandó asztaltársaságaik is. Éppen ezért jobb kocsmákban nem tűrték a részeget, a hangoskodót, szépen kitessékelték őket, s nem volt nagyon gyakori a kocsmai ökölharc. Elsősorban persze itt, a piac környékén fordultak meg a lumpen elemek: a Ponty falát támasztották naphosszat. 166