Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

SOKADALMAK A vásártartás joga a szabad királyi városi kiváltság egyik sarkalatos pontja volt. A török alóli felszabadulás után, hamarosan (1689-ben) visszakapta a vásártartás jogát a város (ekkor évi négy országos vásárra és a szerdai és szombati hetipiacra). Ehhez 1757-ben egy ötödik vásár tartásának jogát megvásárolták. Századunk elején történt kísérlet a hatodik, a karácsonyi vásár meghonosítására is, de ez nem igazolta a hozzá fűzött reményeket. így maradt a jól megszokott öt vásár: a böjti, a Szent György-napi (április 24. ), Szent Iván-napi (június 24.), Szent Bertalan-napi (augusztus 24. ) és Szent Demeter-napi (október 26.). A vásárt az adott napot magában foglaló vasárnap, hétfőn és kedden tartották. Az első napon volt a baromvásár, ekkor mást tilos volt árulni. A másik két napon a kirakodóvásár volt, ezt a két napot „derékvásárnak" hívták. A19. században csak kétnaposak, az I. világháború után meg már csak egynaposak voltak a vásárok (vasárnap). A 30-as években viszont már minden hónap 15. napját tartalmazó hét szerdájára hirdettek vásárt: minden második alkalommal állat- és kirakodóvásár is volt, a közbeeső hónapokban csak állatvásár. A vásárok helyszíne a Vásártér volt. Mai vásárfogalmainkkal nem mérhető fel a 19. századi Vásártér nagysága, tágassága és nyüzsgése: képzeljünk el a mai Marx tértől a Május 1. térig, sőt a Budai úti sorompóig terjedő szabad területet, ahol a vásárok alkalmával lépni is nehéz, olyan sokan vannak, míg egyébként a gyerekek libát legeltetnek itt Kivétel persze a szerdai és szombati hetipiacok ideje, amikor sertést árultak itt, a hatalmas vásártér Széna téri részén, mert itt volt a mérlegház és nem messze, a sorompó felé a cédulaház (itt lehetett a hivatalos passzust kiállíttatni; 197). Egyébként az egyszerű napokon csak akkor fordult itt meg egy-egy szekér, ha valamit meg kellett mérni, hiszen ez volt a városban az egyetlen, kocsit is mérő hiteles hídmérleg. Vásárkor a Széna téren a szekérről árulható állatokat (szopós malac és borjú), a szénát és a szalmát árulták. A mai iskola helyén volt a sertésvásár, innen a sorompó felé a tehén-, majd az ökörvásár. A Móricz Zsigmond utca vonalától a Berényi útig és azon túl is állt a lóvásár, külön lófuttató hellyel. A Berényi úttól a Zichy ligetig álltak a kirakodóvásár sátrai. A kirakodóvásár területét 1878-ban rendezték: a zöldségesek, szappanosok és vöröshagymások a Berényi út és a Fő út torkolatában árultak. Innen a liget mellett álltak az iparosok sátrai, majd az Arany Sas fogadó mellett a fazekasok, bábsütők, bádogosok és kötelesek. Az Arany Sas és a Malom utca között voltak a szűcsök és szűrszábók, mögöttük a szerszámfaárusok és a kádárok. A szerdai és szombati hetipiacok a Piac téren zajlottak. A tér kiszélesedő része a Liszt Ferenc utca torkolatában a Halpiac (később Hal tér) nevet viselte, míg a mai buszpályaudvartól a keskenyebb hosszú nyúlványnak Búzapiac volt a neve (1886-tól Simor utca; 13.). Ekkor még a mindennapi élelmiszereket nem itt, hanem a várban, a Fő téren árulták. Ez volt ugyanis a város középkori eredetű piactere, a Budai és Palotai kapuk felőli utak metszéspontjában: neve 167