Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

tassai volt a tágabb környék lótenyésztésére is. A lövölde célját tekintve is pihenőkert volt, amelynek területét 1826-ban a Lövöldöző Társaság a várostól kapta. Ugyanis előző lö­vőházát a régi Lövöldöző utcában (később ősz utca, a mai Velinszky-lakótelep helyén) kisajátították és eladták. A befolyt pénzt, úgy látszik, közben a város elköltötte, mert a tőkét az újjáéledő társaságnak nem tudták kiadni, helyette kapták a telket. Az akkor kialakított lövöldének kétoszlopos kapuja, sövénykerítése, gondozott sétaútjai, hlntázó­helyei voltak, és egy alacsony tornyos kis lövőháza. 1864-ben épült fel a nagy központi épület, amely ekkor évtizedekig a székesfe­hérvári társasági élet központja volt, nagy bálok színhelye. Mellette voltak a céllövölde épületei, a teniszpályák és a zenepavilon. A lövölde mint sport- és pihenőkert 1937-ben egészült ki egy nagy fedett sportcsarnokkal (156-159). A lövölde egyik híres vendége maga Ferenc József császár volt 1857-ben, aki ki is pró­bálta a lövőházat. A lövöldével szemben, a vasútállomás helyén népünnepélyt rendezett a város a látogatás tiszteletére. A császári látogatásról Szőgyény-Marich László így írt emlékirataiban: „A császári körút hasznát nehéz megérteni, mert a felség semmit sem látott a maga természetes és valódi állapotá­ban: minden mesterkélt volt, bajok eltakar­tattak... a néppel pedig éppen nem érintke­zett" A méntelep és a lövölde területe az 1879. évi országos kiállítás idején összekapcsoló­dott. Ekkor a közöttük lévő útszakaszt lezár­ták, s ennek vasútállomás felé eső része volt a kiállítás egyik kapuja. A város felé csak a lövöldét megkerülve lehetett eljutni. Akiállí­tás 1879. május 10. és június 15. között „mű-, ipar-, termény- és állatMállításból" állt, 4284 m2 fedett és 40 748 m 2 szabad téren. Mindeh­hez a megyeházbeli tanügyi kiállítás csatla­kozott. Az országos kiállítás a város iparos- és gazdatársadalmának jó leckét és jó bemutat­kozási lehetőséget jelentett. A bemutatón 150 iparág szerepelt. Jellemző, hogy a 407 Fejér megyei résztvevő közül 216 fehérvári volt. A szervezés és megvalósítás élén Zichy Jenő gróf állt, akinek ebbeli érdemeit a város a kiállítás bezárása után városi díszpolgár­sággal és a Zichy liget elnevezéssel (Dózsa György téri liget) ismerte el (105). A Tóváros (Széchenyi utca környéke) felé vezető utat 1863-ban alakították ki egy ház megvételével és lebontásával, ekkor Új utcá­nak nevezték (1). 1884-től, Horvát István ( 1784-1846) történettudós emléktáblájának elhelyezésétől az ő nevét viseli. A vasútállomás előtti területet csak az 1930-as években építették be. A nyitott csa­tornákat befedték, a vizes területeket kiszá­rították, illetve feltöltötték. Itt épült meg ebben az időszakban 1938-ig a Prohászka­emléktemplom (Fábián Gáspár terve, 12), a mai általános, eredetileg polgári iskola és a Középfokú Gazdasági Iskola (mai Vasvári Pál Gimnázium), mindkettőt Széli László ter­vezte (10, 11). 1935-től kezdődött meg az Új várkörút, később Prohászka út (mai Lenin út) beépítése (24). Az állomás terét is ren­dezték: 1938-ban a Városháza elől elhozták a Püspökkutat (Bory Jenő műve, ma a Piac téren, 10) s körülötte lemélyített, terméskő támfalú pihenőkertet alakítottak ki. Most már úgy érezhette magát az utazó, mint aki városba érkezett. (A vasútállomás, a Búrte­lep sok háza, a lövölde és a méntelep a II. világháborúban pusztult el. ) Korszakunk emberének általában még nem volt annyira sietős az élet, hogy lépten­nyomon közlekedési eszközre szállt volna. Lehetőség azért persze erre is volt. Bérkocsi­fuvarozás egész korszakunkban létezett, már 1848 óta. 1857-ben hat fedeles és hat nyitott kocsi vállalt fuvart. A városi forgalomban egy-és kétfogatú bérkocsik vettek részt, amelye­ket 1938-ig a vasútállomás előtt (5), a Bazi­lika (Szabadság) téren, a szeminárium előtt, a Magyar Király Szálloda (Velence, 102) és a Fekete Sas Szálló (Ady Endre utca 7. ) előtt talált meg, aki utazni akart. A vállalkozónál természetesen külön befogással éjjel-nappal lehetett rendelni, dupla, néha többszörös árért. 1917-ben egy egész napra 13 К 40 f volt egy egyfogatú, a kétfogatú ára 21К 80 f. Sima fuvar a „vaspályaudvarig" a belvárosból 1 К 20 f egyfogatúval, 2 К 60 a kétfogatúval. Ennek duplájába került egy-egy öreghegyi fuvar, pedig arra a fehérvári szőlősgazdáknak többször volt szükségük. Egy 1917-es házi elszámolás szerint az öreghegyi szőlő műve­lésének egész évi költségéből a konflis díja 155

Next

/
Oldalképek
Tartalom