Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

TERMÉSZETES VÁROSFEJLŐDÉS A város természetes központjából, az egykori Budai és Palotai kapukat összekötő utcák metszéspontjánál kialakult középkori piactértől kiindulva (Szabadság tér) egész korszakunkban (és a betongyűrű záródásáig azután is) természetesen fejlődött. Nem véletlen az, hogy a házszámozás, amíg folyószámmal jelölték a házakat, a városházától indult. A török utáni felszabadulás idején a belvárosban 263 számozott ház, a külvárosban (Sziget, Rácváros, Palotaváros, a Budai külváros elpusztult) összesen 60 ház volt. A belvárosi házakat azonban ekkor nem építeni, hanem előbb bontani kezdték: a romhalmaz helyén, gyakran több régi házhelyen épült fel egy-egy új. Ezzel magyarázható sok ház „kanyargós" homlokzata (17—19). A 18. század végéről a belvárosban nyolc utcát ismerünk név szerint, a Budai külvárosban tizenhármat, a Palotavárosban tizenegy utcát. A 18. század végén — 19. század elején vetette le a vár falbilincseit. A déli rondella falát nyitották meg először a mai Szent István tér és a Vörösmarty tér között (130). Ez több szempontból is jelentős volt, leginkább talán azért, mert ekkortól helyeződött át a forgalom a Budára vezető régi útról (Lovasberényl út) a később Budainak nevezett útra (Vöröshadsereg u.). Ez adott lökést a mai István tér fejlesztéséhez. Addig a téren kertek voltak, az egyik legnagyobb, a karmeliták kertje a mai tér közepéig nyúlt. Addig a belváros dél felé a karmeliták templomával és rendházával (később szemináriumi templom és a papi szeminárium épülete) véget ért (116). A Szent István tér beépítése 1806-ban kezdődött el. Az építkezések középpontjában a Megyeháza klasszicista tömbjének kialakítása állt (114-115). Az építkezésre a megyei hatóság már 1798-ban kért engedélyt, amit meg is kapott, de a benyújtott tervek körül hosszú huzavona kezdődött A homlokzatot végül Pollack Mihály tervezte meg, s a homlokzatterv mellé egységesítették az addig el nem fogadott három terv felhasználható elemeit, amelyek közül Johann Tegl, itteni építőmester elképzelése játszotta a döntő szerepet. Az épület így 1803-1809 között készült el. Elhelyezése és stílusa újszerű volt, az épület és az egész tér létrehozása egy tudatos városfejlesztési koncepció ritka szép, egységes eredménye. Az elképzelés egy, a korszak építészeti és városépítési stílusának mindenben megfelelő új városközpont kialakítását tűzte ki célul, amelyhez az új betorkolló Budai út és a Vörösmarty tér későbbi fejlesztése is csatlakozott Az újfajta városközpont szíve a megyei adminisztráció háza lehetett, talán egy kissé a Városháza barokk környezetének ellenlábasaként. Az épület funkciójánál fogva, mint a mindenkori megyei élet szimbóluma, a megye politikai eseményeiben döntő jelentőséggel bírt. Arra, hogy a politikai döntéseknek és eseményeknek a nyomát valamiképpen az épület is viseli, csak egyetlen példapárt idé-