Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

Monostori Imre

NÉMETH LÁSZLÓ SZOCIÁLDEMOKRATA MEGÍTÉLÉSE A 40-ES ÉVEK ELSŐ FELÉBEN

1940—41-bc-n az SZDP vezetőségén belüli polarizációt olyan események siettetik, mint a Szovjetunióhoz való viszony kérdése, a nemzeti egység értelmezése, a balkáni konfliktusok, illetőleg Magyarország hadbatépése. A Népszava élén (1940 január végétől) Szalcasits Árpád áll, s a pánton belüli erők hullámzásának lecsendesülése, valamint a lapot érintő súlyos anyagi válságból való kilábalás után, 1941 tavaszától a Népszava a kommunistáknak is teret adó szociáldemokrata baloldal befolyása alá kerül. Eléggé nyilvánvalóvá teszi ezt a tényt például az antifasiszta öszszefogás kérdését taglaló vitasorozat megindítása a húsvéti számban, s különösen a nemzeti függetlenség kérdését középpontba állító híres, nagy visszhangot kiváltó karácsonyi szám. 1941 őszén és 1942 tavaszán zajlanak azok a tárgyalások a KMP-vel amelyeken a munkásegység és az akcióegység kérdéseit vitatják meg, s jutnak részleges megállapodásra.

Ebben a történelmi konstellációban — érthető módon — hamarosan a Népszava figyelmének fókuszába kerülnek a széthullott népi mozgalom tagjainak s Németh László tevékenységének kérdései is. Ezek a kommentárok és kritikák mindannyiszor a történelmileg legfontosabb kérdést: a nemzeti összefogás szempontjait tartják szem előtt. Marosán György például a Lélek és kenyér megjelenése ürügyén arra figyelmeztet, hogy nemcsak a paraszti világról, hanem a munkásság sorsáról is érdemes lenne szociográfiát írni (1940. január 28.).

Kétségtelen tény, hogy a 40-es évek elejére már a népiek egyéni útkeresése válik jellemző és meghatározó szemponttá. S ezek az útkeresések (pl. Kodolányi János — egy ideig — mint a Nemzetőr szerkesztője, Féja Géza — Révai József frazeológiájával — mint „gouvernementális tollforgató”, Németh László mint a Magyar radikalizmus vagy az Egy műfaj haldoklása című cikkek szerzője) nem egyszer ténylegesen is okot adnak mind a marxista baloldal, mind pedig a polgári progresszió bizalmatlanságára, illetőleg éles kritikájára.

Németh László egyéni pályája a 40-es évek elején egyébként is a hazai progressziótól való szinte teljes elszigetelődéshez vezet. Elsősorban a Kisebbségben, a Szekfű Gyula s némely újságcikkei a korabeli progresz-64