Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
Kertész Ágnes „üdvözülve üdvözítő” önmegvalósítása valós történelmi helyzetben és személyeken keresztül bontakozik ki. Regénye az első háború, a bukott forradalom, a Horthy-restauráció első hónapjaiban játszódik, és alig egy évnyi időtartamot ölel fel. A széthulló Kertész család történetével egy modern emberi szinten általánosan jelentkező problémára hívja fel a figyelmet; az elidegenülésből származó szétszóródásra. Ahogy Kertészék széthullásában szerepe van a múltnak, és szétesésük rányomja bélyegét a jövőre, a történelemben is hasonló módon mutat hátra és előre az említett probléma. Az Irgalom az elidegenülésről beszél, tárgyául mégsem magát az elidegenedést választja, hanem a problémára orvoslást kereső és gyógyírt találó szemléletet. Azt az igényt jelzi, hogy a társadalomnak összetartó erőre, az egyéni bajaikra fásult embereknek a többiekkel való összeíofogásra, a hitét és eszméjét vesztett világnak pedig világképre és erkölcsi megújulásra van szüksége. A probléma illusztrálására Németh a Horthy-korszakot tartotta alkalmasnak. A 20-as évek történelmi-társadalmi viszonyai súlyos gazdasági és szellemi válsága felidézte a reménytelenséget, és a tarthatatlanságot. A probléma orvoslását viszont nem csupán ebben a korszakban tartotta szükségesnek, hanem kiterjesztette a jövőre nézve is. Az említett helyzetbe és időtartamba ugyanis intellektuális fejlődésének „több évtizednyi” eredményét építette, mint ahogy a hőse által érzékelt és láttatott külvilágon keresztül is az egész korszak sűrített tényanyagát tartalmazó, és belső lényegét kifejező társadalomrajzát adta. A történet a kezdődő Horthy-korban játszódik, de túl is mutat ezen az időszakon. A regény szereplői jórészt a korabeli magyar értelmiség két nemzedékéből tevődnek össze. Kertész tanár úr a századelejit, Ágnes és barátai pedig a háború utánit képviselik. Németh célja az, hogy alakjukkal és világképükkel a magyar értelmiség jellegzetesen XX. századi problémáit érzékeltesse. Történelmi-társadalmi-kulturális szemléletük, politikai nézeteik és erkölcsi felfogásuk rögzítésével nemcsak a korabeli gondolkodást adja, hanem előre vetíti azokat a problémákat is, amelyek a magyar értelmiséget a jövőben is foglalkoztatják. Ebben a körképben Kertész tanár úr a parasztságból jött értelmiségi gondolkodásmódját adja. Az ő új nemzedékbeli változatát testesíti meg egy Koltai nevű fiatal tanártársa is. A két tanár erkölcsi felfogásánál és történelmi iskolázottságánál fogva elítéli a kezdődő Horthy-rendszert. Mint tanárok őrzik a magyar múlt értékeit, látják a nemzet valóságas problémáit, ezért egy népi jellegű, demokratikus kibontakozás felé próbálnak tájékozódni. Kertész földije, az ugyancsak népből jött Halmi Feri viszont a bukott forradalom eszményeit ápolja, és a föld alá szorult kommunista párttal 10
