Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
állomány leány-nyája. Eddig a nyájat régi irányvonal szerint elválasztott családokban tenyésztették és arra törekedtek, hogy nagyon finom posztógyapjut. zárt, sűrű szálhosszal rendelkező nagytestű egyedeket tenyésszenek ki. Az utolsó öt évben a mosott gyapjú 100 kg-jáért 690— 736 koronát kapták. A korábbi években a nyáj utáni bevételek nagyrészét a tenyészkosok eladása képezte, miikoris minden megfelelő kosbárányt felneveltek. Az utóbbi időben ilyen kosok után az érdeklődés teljesen megszűnt s így ismét a bárányok kerültek előtérbe.145 IPAR, KÖZLEKEDÉS, HITEL. Martonvásáron a múlt század ötvenes éveinek közepén 2 kereskedő dolgozott 2 segéddel. Az iparosmesterek száma szakmák szerint a következőképpen alakult: 1 pék, 2 kádár, 2 csizmadia, 1 mészáros, 6 kőműves, 2 nyerges, 1 lakatos, 3 kovács, 2 szabó, 2 cipész, 1 kötélgyártó, 2 bádogos, 3 asztalos, 2 kocsikészítő, 4 takács és 6 ács volt. Az egykorú statisztika az ipari tevékenységek között felemlíti az egy kemencével dolgozó téglaégetőt, amelynek évi termelése 120 000 db falazó tégla volt.14' Szeszgyár. A gazdaság 1863-ban szeszgyárat állított fel. A gyár napi termelése 10 akó 35 fokú szesz volt, aminek előállításához 24 q kukoricát, 4 q rozs dórát, 2 q zöld malátát, 2 q száraz malátát használtak fel. A szeszgyár nemcsak a martonvásóri gazdaság terményeit dolgozta fel, hanem 1864-ben 4000 q kukoricát, 1865-ben 800 q kukoricát és évente 200 q árpát és rozsot vásároltak. Az uradalom az egész cukorrépa termését a pázmándi cukorgyár részére adta el és „minden mázsa után 20 pontnyi tönköly visszaadatik”. A szeszgyárban naponta 200 akó moslék maradt vissza, „amiből 106 göböly hízlaltatik, de kap belőle a tehenészet, sőt a jármos ökrök is”. A szeszgyár 8 hónapig üzemelt. 1865-ben a pázmándi cukorgyártól 300 q melaszt vásároltak „kiégetésre”.145 A múlt századvégi gazdálkodásra jellemző volt, hogy a martonvásári uradalomból csupán 15—18 vagon zabot és 4—5 vagon árpát szállítottak el, míg a többi terményt iparilag feldolgozva értékesítették.'48 A hetvenes évek kezdetén elhatározták, hogy a szeszgyárat nagy ipari üzemmé fejlesztik, de amikorra az építkezésekkel készen lettek, bekövetkezett az 1873. évi pénzügyi válság. A szeszgyár kapacitását nem tudták kihasználni, mert egy évben csak néhány hónapot dolgozott. Az 1888. évi szeszadó törvény újabb gazdasági csapást mért a szeszgyárra. 1890 szeptember 1-re készültek el az újabb átalakítási munkák, amely szerint a szeszgyár napi 7 hl termeléssel osztalékolt mezőgazdasági gyárrá alakult és a fennmaradó kapacitás kihasználására napi 25 q őrlésű 49
