Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
kis gőzmalmot rendeztek be. 1891-ben a malmot napi 40 q feldolgozásira bővítették. 1893-toan új gép beszerzésével a gőzmalom napi őrlését 100 mázsára emelték. Egy 90 m2-es tűzfelületű kazánnal a malom evente 400 vagon őrleményt készített. Az elhanyagolt épületeket rendbehoztáJk. A szeszgyár fennállása óta állandóan vízhiánnyal küzdött, ennek kiküszöbölésére a tóról, szivattyú beállításával, a gyár részére napi 10 000 lt vizet szolgáltatták. A szeszgyáron kívül az uradalomhoz tartozott még egy vízimalom két malomkővel.'40 A múlt század végén a szeszgyárban összesen 42-en dolgoztak, ebből 1 gépésiz, 1 raktáros, 1 molnár, 1 szeszgyári előmunkás, 2 molnársegéd, 1 gépészsegéd, 11 malommunkás, 10 udvaros és kocsis, 4 szeszgyári munkás, 4 fűtő és gépőr, 2 tisztviselő, 1 szolga és 3 tanuló-inas volt. A pénztár, könyvelés és gépészet a gazdasággal közösen működött.150 1900-ban a szeszgyárban dolgozók száma 21 fő volt.151 Az uradalomhoz tartozott még a téglagyártás is. A téglaégető kemencében egyszerre 30 000 téglát tudtak égetni. „A martonvásári telepen tégla és cserépneműeken kívül (3—6—8 cm belvilággal) alagcsöveket is készítenek”.1“ Az ipari nyersanyagot az uradalom szolgáltatta. A szeszgyár melléktermékeinek hasznosítására a főhercegi uradalom „gyári hizlalást” vezetett be. A hizlalásra vett ökröket az őszi munkáknál használták fel, majd hízóba állították. A gazdaság szállítási munkáját nagyban megkönnyítette, hogy 10,5 km hosszú mezei vasút kötötte össze a majorokat.158 1899. november 8-ám Weltner Jákab denaturálásra kért engedélyt. Kötelezte magát, hogy „a megadandó engedély folytán minden termelési szakban körülbelül 20 000 hektoliterfok (200 hektoliter), de legalább 60 hektoliter (6000 hektoliterfok) szeszt fog denaturálni”. 1900. április 26-án a Pénzügyigaizgatóságmak jelentették, hogy a denaturáló helyiség fala deszka, ablaka nem vehető zár alá, ezért rácsokkal kell ellátni. Megállapították, hogy a denaturáló kád be- és kivezető csapja hivatalosan zár alá nem helyezhető és a denaturáló kádait nem oly módon állították fel, „hogy az minden oldalról, tehát fenéken is hozzáférhető, illetve megvizsgálható legyen”. 1900. április 27-én az Ercsi Pénzügyőri Biztosság megállapította, hogy „a denaturálás engedélyezése ellenjövedéki szempontból akadály nem forog fenn.” 1903-ban és 1906-ban 500 hektoliter alkoholt denaturáltak. A szeszgyárat 1907. szeptember 1-itől a Mezőigazdasági és Kereskedelmi Részvénytársaság budapesti bejelentett cég vette át. 1912-ben javasolták, hogy a denaturóláshoz egy nagyobb tartályt szerezzenek be, „mert nagyon sokat kell ott lenni”.154 1911. augusztus 11-én felhívták a szeszgyárat, hogy a denaturáló helyiség és a szesz-szabadraktár közti deszka falazatott kőfallal kell he50
