Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
ják keresztül a vizet. A vízvezeték a gyűjtőkúttól a szeszgyárig' 275 m hosszú volt, s vezetéket a Martonvásár—Ercsi-i törvényhatósági út alatt vezették át. Az árckrendszerbein folyó elhasznált víz két áteresztőn keresztül a malom alatt folyt vissza a Vértesbe. Ennek a vezetéknek boszsza összesen 470 méter. A szeszgyártól a park bejáratáig 160 méter a távolság s ezt a szakaszt kellett beboltoztatni vagy agyagcső vezetékkel ellátni. A béboltozás, illetve anyagcsövezés ellen Dreher Jenő 1897-ben fellebbezést nyújtott be: „A kérdéses árok a gyárból levezetett és állandó folyású tiszta meleg víz levezetésére szolgál, és sem községi, sem köztisztasági, sem vízjogi tekintetben soha kifogás alá nem esett. A mostani állapot 36 év óta háborítatlanul áll fenn, és soha a legcsekélyebb panaszra okot nem szolgáltatott. Ellenkezőleg, — a lakosság évtizedek óta onnan hordja a meleg vizet, és főleg a szegényebb nép az árok beboltozása által megszokott rendes szükségletében sérelmet szenved”. 1898 január 9-én az I. kér. m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal az alispánnak javasolta, hogy Dreher Jenő kérelmét további intézkedés nélkül utasítsa vissza. Miután az alispán a kérést elutasította, 1898 február 23-án Dreher Jenő a beboltozási építési munkálatok elvégzésére 2 évi haladékot kért. Az uradalom 1900 május 7-ig a kért haladékot megkapta. A m. kir. Államépítészeti Hivatal főmérnöke 1900 május 6-án jelentette, ,,hogy a mantomvásári uradalom a szeszgyárból elvezető szennyvíz árkát ez idő szerint nem boltoztatta be”. 1900 május 11-én a váli járás főszolgabírája útján a Dreher uradalomnak további -30 nap határidőt adott. Amennyiben ez idő alatt nem végezteti el, úgy az engedély-okiratot visszavonja a „megrendelt beboltozást pedig terhére és költségére hatóságilag végrehajtani” fogja.105 1895 április 2-án a belügyminiszter értesített© Fejér vármegye közönségét, hogy július 1-ével „Martonvásáron...... 5 főből álló csendőrőrs állíttassák fel”. A váli járás főszolgabírája 1895 április 28-án az alispánhoz Martonvásár község képviselőtestületének határozatát sürgősséggel terjeszti be a május 1-i állandó választmányi ülésen, illetve a május 6-i közgyűlésen való tárgyalás végett, hogy „a július 1-ére elkészíteni kötelezett csendőr laktanya átalakítása megkezdhető legyen”. 1895 május 14-én a községtől kérik a tervrajz és a költségvetés pótlólagos beterjesztését. A váli főszolgabíró 1895 május 18-án terjeszti fel az alispánhoz „a Martonvásár községben felállítandó csendőrőrs részére átengedett községi épület haszonbérbe adása tárgyában kötött szerződést — jóváhagyás végett”. A tíz évre megkötött szerződés szerint az épület évi bére 280 forint volt. A szerződést a vármegye állandó választmánya június 22-én, a törvényhatósági bizottság július 31-én hagyta jóvá. A váli járás főszolgabírója 1896 február 11-én terjeszti fel az alispánhoz a községház építésére vonatkozó számadásokat felülvizsgálat és jóváhagyás végett. Az 1895-ben épített községháza és csendőrségi laktanya összes építési költsége 11 766 frt 63 krajcárra rúgott. Az építési költségek fede36
