Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
5. A váltsági tőke első egyötödének kifizetésével a dézsmaadás a felsorolt szőlőkre megszűnik. A megváltásban részt nem vevő szőlőbirtokosokra nézve a korábbi adózás és földesúri jogok változatlanul fennállanak. Amennyiben a megváltásban résztvevőik a részleteket és a kamatot az előírt időiben nem fizetnék ki. úgy jelzálogilag bekebeleztetik. Bnunszviik Géza a megváltott szőlőkben a vadászatról lemond, azonban a megváltásban résztvevő szőlőbirtokosok nem vadászhatnak, hanem kötelezik magúikat, hogy egy évben két nap a szőlőből a vadakat kihajtják. A meg nem váltott szőlőkben a földesúr továbbra is vadászhat. A főszolgabíró Í864 november 6-án ezen egyességet olyan észrevétellel terjesztette fel, hogy a szerződés 1. pontja a rendes és törvényes bíróság mellőzésével önkéntes bíráskodásnak minősül s ezért nem javasolta a szerződés jóváhagyását. Ennek ellenére Fejér megye első alispánja szerint „semmi törvény ellenes észrevétel fenn nem forogván jóváhagyatiik”."" Brunszviik Géza a martonvásári uradalmat 1893 október 1-én 2,1 millió forintért eladta József főhercegnek. A régi tulajdonos ekkor az összes gazdaságra vonatkozó iratot megsemmisítette. A martonvásári uradalmat Tordas és Ráckeresztur felől a Dreher uradalom, Tárnok felől a Wimpfen uradalom határolta.'“ A fohercegi uradalom 1894 november 15-én íkérte az alispánt, mivel „a gyári kútból nem kapnak elegendő vizet” .........hogy .........„a szeszgyár-szeszfinomátó-gőzmalom gazdaságosabb gépüzeme céljából”......... „az uradalom tulajdonát képező tóból vízcsöveken át, víz nyerhető legyen”. 1894 november 17-én József főherceg kútvízvezeték engedélyezését kéri. Szükségessé vált a kastély régi vízvezetékének engedélyezése is. A vízvezetékkel kapcsolatos összes iratokat, műszaki terveket és szakértői észrevételeket 1896 január 1-től február 1-ig Martonvásár község jegyzői hivatalában közszemlére tették ki. 1896 február 5-én de. 10 órára helyszíni tárgyalást tűztek ki. A helyszíni tárgyaláson a kultúrmérnöki hivatal kiküldötte közölte, hogy az uradalom vállalta a törvényhatósági. útnak helyreállítását. Továbbá megjegyezte: „a vízlevezető árok a törvényhatósági út mellett elvonuló azon szakaszon, a mely a gőzmalomtól a kastély bejáratáig terjed, engedményes uradalom által beboltoztassék avagy agyagcsővezetékkel látassék el.”m 1897 május 20-án a váli járási főszolgabírója bejelenti az alispánnak, hogy a martonvásári uradalom új tulajdonosa Dreher Jenő. Az I. kér. m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal 1897 április 27-én engedélyezte Dreher Jenő Martcnvásár község határában a Vértes (Szent László) vízfolyás vizéből naponként 300 m3-nyi mennyiséget — a szeszgyár és a park öntözésére — bármely vízállás mellett felhasználhat. A vízhasználati jog 50 esztendőre szólt. A tó partján gyűjtőkút szűrő kavicsrétegén bocsát
