Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)

A feudalizmus kora

jének jelenlétében választották a bírót, míg a jegyzőt és az esküdte­ket a község maga választotta.35 1774. február 25-én*) Valek János, martonvásári lakos és a martom­­vásári uradalom szerződést kötöttek, amely szerint a „martonvásári most újonnan föl fogott szőllőhegyben, egy darab parlagján” „két fertály, azaz tizenhat árokra való szöllőt magának kiültethessen és annak rend­je és módja szerént kiműveltesse”. Valek János felső szomszédja Krol­­nik János árendás szőlője, alsó szomszédja pedig az uraság kaszáló par­lagja volt. A szerződés pontjai szerint Valek János a hat öl széles és száz öl hosszú földet a következő év tavaszán, ha pedig nem érne rá, akkor nyáron és ősszel tartozik kiárkolni és kiültetni. A szerződés meg­kötésétől hét esztendőig sem hegyvámot, sem nyolcadét és adót nem tar­tozóik fizetni. Hét esztendő után „tartozni fog az Uraságnak a termésből járó nyoltzadot igazán és tökélletesen ki adni”. A nyolcadon kívül min­den szüret alkalmával az unaságnak egy pár kappanyt tartozik adni. „Hogy annál nagyobb kedvel a’ szöllőműveléshez fogjon s aztat foly­tassa. Bizonyos lehet benne, hogy ha magát jó viselni, és a’ szöllöt szor­galmatosán mivelni fogja azt az Uraság nem Magátul, nem Maradóké­iul (ha ezek is hasonló csendes és jó szófogadó és szorgalmatos szöllős gazdák lesznek) kezekből ki nem veszi, hanem ha más idegennek a szöllőt el akarnák adni, azon esetre az Uraság ................ az elsőséget magának főn tartja,x 1778. január 13-án Pnébék János főszolgabíró és Fekete András es­küdt Mairtonvásárt is felkeresték, hogy megtudakolják vajon az urbá­rium szerint szolgálnaJk-e? Ugyanekkor több királyi rendeletet és pa­rancsot is megmagyaráztak. A jegyzőkönyv szerint: „elől számlált hosz­­szas kérésekre legkisebb panaszunkat nem mondhatjuk”. A „levelet” Varga Márton öreg bíró, Minarovics György törvénybíró, Sigmond Mi­hály, Szedlák György, Simon János, Dobos Mihály esküdtek írták alá. Hasonló természetű megállapítások vannak az 1769., 1774., 1776., 1779., 1782. és 1783. évekről.31 1789. január 22-én kelt mezővárosi privilégiumában II. József — ko­­rompai Brunszvik Antal kérésére — Mantonvásárt mezővárosi rangra emelte és vásártartási jogot adományozott. A mezőváros évente négy vásárt tarthatott, még pedig március 25-én, június 13-án, szeptember 14-én és december 21-én, ami egyúttal állat- és kirakodóvásár volt. A vásárba marhákat, sertéseket hajthattak fel. A kereskedők áruikat sza­badon, királyi védelem mellett felvihették, mivel a privilégium a ke­reskedők személyi és vagyoni sérthetetlenségét biztosította.38 Brunszvik Teréz naplójából idézzük: „Mikor Brunszvik nagyapa *) A szőlődézsma megváltási szerződés szerint az orbánhegyi szőlőket 1774- ben telepítették. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom