Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
A feudalizmus kora
Ma.rtanvásárt a ikét nemzetség részére szóló donációként*) átvette, csak vízzel borított pusztaságot talált ott. Nyolcezer hold területen egyetlen egy ház, néhány pásztorkunyhó és egy fa állott. A birtok puszta volt”.a Másutt a következőiket olvashatjuk: „a török hódoltság óta pusztaság volt. A medrükből kiöntött vizek mocsaraikká szélesültek. Ilyen állapotban vette át atyám. Nagyapa emeltette a templomot, az uradalmi épületeket és két végében néhány lakóházat, hová ötvein paraszccsaládot telepített. Édesatyám egy ötemeletes, szilárdan épült magtárt, kőoszlopon nyugvó, boltozott istállókat, egy kertészházat, bírói házat és plébános lakot építtetett —, de nagyeszű édesanyám gondolata volt és édesanyám is hajtotta végre mérnökök segítsége nélkül a nagy vizpusztaságnak rétekké átalakítását. Egy kiemelkedőbb dombon keresztül vonalat húzott és annak irányában oly mélyre és oly szélesen ásatott le, hogy a túlsó részen levő víz lefolyást talált. Ezt a birtokrészt jobbára háznyi magasságú nádrengetegek borították. Evről-óvre jobban és jobban kiszáradt a messze elnyúló mocsár; a nádat egy szárazabb nyáron lekaszálták; búsás jövedelmet hozott. A tarlót meggyújtották, több hétig égett — nekünk gyermekeknek hallatlan öröm! Egy harmadik gátat is emeltetett anyám, a víz összetarladt, tó alakult; majd malmot építtetve, kettős hasznot húzott a vízből.” 40 FÖLDESÚRI JOGOK MARTONVASÁRON A martonvásári uradalomban a Szent László patakon két helyen állt vízi malom. Az un. felső malom Tordas és Martonvásár között, a mai Felső-majornál, míg az alsó malom a községben a park déli részén volt, amelyet ma is vízi malomnak hívnak. Felső malom. 1811-ből értesülünk arról, hogy a molnárgazda mindenkor az élésládába tartozott tölteni a vámot, ahonnan minden hónap végével kimerték és annak negyedrészét a molnárgazda kapta.41 1829-ben Rideg János molnármester veszi bérbe a felső malmot egy esztendőre 3?0 ezüst forintért, negyedévenként előre fizetve.42 Az 1839. évi felső malmi szerződés György naptól György napig szólt. Évi bére változatlanul 320 ezüst forint volt. A javítások költsége a molnárt terhelte. Az új kovácsmunkát az uraság fizette meg.43 Az 1816. évi szerződés előírta: „Minden az eö mesterségét illető reparatiokat*) malomnál tartozik ingyen megtenni, mindennemű apró kovács munkát, forrasztásokat a maga költségén megtérettni." „A belső, mint pedig külső kereki és tengeli nagyobb részt rosszak lennének” *) Adományként. *) Javításokat. 18
