Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)

1. Kisláng története

mélyesen kívánta az ügyet előadni. A bizalmatlansági indítványt a vármegye közigazgatási bizottsága június 9-én tartott ülésére utalták,, amely illetékes az ügyben állást foglalni. Svajda József tudomást szerzett erről is, és kérte, hogy jelen lehessen. A közigazgatási bizottság ülésére természetesen nem hívhatták meg. A községben a békétlenség továbbra is fennmaradt. 1939-ben hasonló kislángi legeltetési ügyben döntött a megyei hatóság.77

A KÖZSÉG FEJLŐDÉSE 1945 UTÄN

1944 december elején fejetlenül menekülő német és magyar katonák jelezték a szovjet hadsereg közeledtét. A megye székhelyével minden összeköttetés megszakadt. A lakosság számára közszükségleti cikkeket többé már nem tudtak beszerezni. December 6-án a szovjet csapatok elérték Kisláng községet,78 de ezzel a harcnak még nem volt vége. A hadműveletek 1945 március 21-ig eltartottak, miközben a község lakossága rendkívül sokat nélkülözött, és közvetlenül érezte a háború okozta szenvedést. A németek kiürítették a községet, a lakosok» a környező településekre menekültek. 1945 január 18-án a német előretörés következtében Kisláng ismét a kezükre került, de február 10-én megint a szovjet csapatok tartózkodtak ott. A front azonban a községtől nem húzódott el. Állandóan hadikészültség állott fenn továbbra is. Február 27-én újra a németek vannak a faluban, és ekkor a lakosságot kényszerítették házaik elhagyására. A teljes kiürítés március, első napjaiban történt meg. A lakosokat Polgárdiba irányították. A visszamaradt állatokat, kb. 500 db szarvasmarhát, 2000 db sertést és más elmozdítható ingóságot a németek teherautókra rakták és Németországba vitték. Amit nem tudtak elszállítani, azt oktalanul elpusztították.79 Február 27-én felrobbanották a római katolikus és a református templomokat. A detonáció hatására súlyos rongálódást szenvedtek a községben a környező épületek is. A falu utcáit, udvarait tüzérségi lövedékek robbanásai szántották fel, majd légitámadás is pusztította a falut. Súlyos veszteség érte a lakosságot is. A hadműveletek alatt a községben nem volt orvos, a betegeket Horváth Katalin szülésznő ápolta nagy lelkiismeretességgel, aki szinte kórházat rendezett be a legsúlyosabb időben.80 A lakosság visszaköltözését március 10-e után engedélyezték, de március 19-ig a lakosságnak csak 40%a tért vissza otthonába.

Fejér vármegye alispánja Veszprémből érdeklődött a kislángi állapotok felől március közepén. A községi szervek jelentésükben elmondották, hogy a község határa annyira el van aknásítva, hogy ott a tavaszi mezőgazdasági munkákat addig megkezdeni nem lehet, amíg azt

34