Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
tározatot hoztak az ideiglenes utcanevek állandósításáról, illetőleg' némelyek megváltoztatásáról. Augusztus 1-én tartott gyűlésen Veszel;/ József jegyző községi segélyezési szabályrendeletet terjesztett elő, majd o tűzrendészet38 és a közlegelő használata ügyében hoztak határozatot. A közlegelőről szóló szabályrendeletet Fejér vármegye Közigazgatási Bizottsága még a telep községgé alakulása előtt, 1912 április 9-én elfogadta. Ez a szabályrendelet elvileg kimondta, hogy a 228 katasztrális hold legelőt csak közös legeltetésre szabad igénybevenni. A parcellázási tervezet szerint 300 kh közlegelőt kellett volna alakítani, azonban a lakosok kevesebb földet vásároltak meg. A 228 kh legelőt is két részre osztották; szarvasmarha- és sertéslegelőre. A falu lakói által léleklátói nagylegelőnek nevezett terület 203 kh 1163 négyszögöl nagyságú terület volt, amelyet az ödöni alsó és felsődűlőbeli szántóföldek, a község belterülete, herpahalomi alsó és felső földterületek, a kaszáló, a szőlőhegyi, a községi dűlőbeli szántók, majd Kálóz község határában húzódó út határolt. A másik legelőterület 24 kh 545 négyszögöl terület volt, ahol a birtokosok sertésein kívül juhok és kecskék is legelhettek. Mivel 1912 tavaszán a községben még a legelőbirtokosságot nem szervezték meg, így a legelőhatárszemlét az elöljáróság feladatává tették, amely szerint a tavaszi határszemle alkalmával az elöljáróság járja meg a határvonalat, tekintse meg a határjeleket, és ha foglalást, vagy bármely határsértést tapasztalna, akkor forduljon felsőbb hatóságokhoz, akik a törvényes jog helyreállítása érdekében kötelesek lépéseket tenni. Ügyelnie kell az elöljáróságnak a tavaszi marhajárás kezdetére is, mert a közlegelő kicsi, azt túlterhelni nem szabad, így oda 602 darab állatnál több nem hajtható ki. Annyi azonban megengedhetőnek mutatkozik, hogy egy darab szarvasmarha vagy ló helyett két borjú vagy csikó járhassa a közlegelőt. A sertéslegelőre kihajtandó állatok számát nem korlátozták. Legelőjogot azok szerezhettek, akik a nagylángi határban a 4. számú telekkönyvi betétben foglalt legelőterületnek a tulajdonosai, illetőleg haszonélvezői voltak. A legelőterület 602 tulajdoni illetőséget foglalt magába, ugyanis a legelőjogosultság egységét a legelő egy/602-ed tulajdoni illetőség képezte. Egy ilyen legelőjog után a közlegelőre egy felnőtt szarvasmarhát vagy lovat, illetőleg azokkal egyenértékű növendékállatot hajthat ki a legelő jog birtokosa. A legeltetésben résztvevő gazdák legeltetési díjakat fizettek. Ezt a legelőbirtokosság hiányában a gazdaközönség közgyűlése állapította meg és vetette ki a legelőhasználatra jogosultakra a jogok arányában. A szabályrendelet szerint a legelőjogokat bárki bérbeadhatta. Ezt azonban a gazda-közgyűlés közbeiktatásával lehetett csak végrehajtani. Ugyanekkor állapodtak meg a tavaszi legeltetési időszak kezdetében is, amelyre általános szabályként vonatkozott a május 15. előtti legeltetési tilalom. A községek ezt nem tudták betartani, és a régebbi 21
