Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
Szent György napi legeltetési időszak kezdetét vették alapul. A legelőrendartás azt is előírta, hogy a legeltetési időszak alatt a legeltetés csak akkor lehetséges, ha a talaj száraz, és a legelőben a marhaj árás kárt nem okoz. A legeltetést közös csordákban, a gazdák által fogadott pásztor mellett lehetett végezni. A legelőn el kellett különíteni a két évesnél idősebb szarvasmarhákat és ennél fiatalabb növendékállatokat. A majorság (liba, baromfi stb.) a léleklátói nagylegelőn külön erre a célra kijelölt helyen, a vízállás környékén legelhetett.39 Az önálló község létrejötte alkalmával legelőbirtokosságot kellett megszervezni, és annak vezetőséget választani. Október 15-én a községi tűzrendészet megszervezését határozták el. Eszerint a község önkéntes tűzoltó egyesületet állított fel, amelynek parancsnokát a községi elöljáróság választotta. A tűzoltók havonta egy alkalommal tartottak gyakorlatot, de az aratás — és az azt megelőző két hónapban minden munkaszünetes napon meghatározott ideig tartottak foglalkozásokat. Kivonulás és gyakorlat alkalmával a tűzoltóknak a vármegye sárga-zöld színeit tartalmazó karszalagot kellett viselniük. Ugyelniök kellett bizonyos tűzrendészeti szabályoknak a lakosság részéről történő betartására, ugyanis száraz esztendőkben tilos volt a dohányzás még az utcákon is. Tűz alkalmával a templom félrevert harangkongására, mint vészjelre, a falu minden épkezű lakójának a tűz megfékezését elő kellett segíteni. A tűz irányát a toronyablakból nappal vörös zászlóval, éjjel pedig lámpás fényével jelezték.40 Kisláng fejlődését az első világháború és az abból fakadó súlyos következmények akadályozták az önállósítás után. A négyesztendős háború sok szenvedést zúdított a falu népére. Közel 600 munkaképes férfi vonult be katonának,41 s a munkaerő hiánya a családoknál Ínséget eredményezett. Évről évre kevesebbet tudnak termelni a kisgazdaságok. A napszámos családoknál pedig a kenyérkeresők hiányoztak. 1917-ben már valóságos élelmiszerválság volt. A hatósági zaklatások, a katonai rekvirálások a helyzetet még inkább súlyosbították. 1915-ben magasnak találták a községre kivetett tengeri beszolgáltatást, és a község elöljárósága annak mérséklését kérte. 1916 nyarán a megállapított tengeri mennyiségen felül 100 q-t rekviráltak a katonák. 1917-ben pedig a lakosok elrejtették a terményt, és a hatóságok karhatalmat küldtek a faluba annak felku atására, illetve elkobzására. Ebben az évben összeírták a faluban a hízott sertéseket, hogy azok egy részét a hadi elllátás céljára igénybe vegyék. A hadbavonultak családját segélyben részesítették, de az nem sokat segített az általános elszegényedésen. 1916-ban a gyenge lisztellátásáról panaszkodtak, amelyet fokozott más közszükségleti cikkek hiánya, vagy igen gyenge minősége. A faluban menekült családok tartózkodnak, akik ugyan havi segélyből éltek, mégis az éhezők számát szaporították. 1915-ben szlovének, 1916-22
