Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
3. Néprajzi adatok Kisláng településtörténetéhez
NÉPRAJZI ADATOK KISLÁNG TELEPÜLÉS TÖRTÉNETÉHEZ Gyűjtőútjaim során tapasztalhattam, hogy Kisláng népi kultúrájának a vizsgaiata mar rendKivui bonyolult ieiadat elé állítja a kutatót. Felmerült bennem az a kérdés, hogy ennek a frissen kialakult községnek lehet-e egyáltalán klasszikus értelemben vett néprajza. A AA. szazad elejen mesterségesen kialakított íaiu számos helyről Összeverődött lakossága az első viiagna borúig vált közösséggé, és elsősorban eddig a korszakig tanuimanyoznatjuk annak — főleg visszaemlékezesek aiapjan — a heterogén elemekből összeötvöződött népi kultúráját. A kutatómunkát megnehezíti az a körülmény, hogy az idősebb generáció adatközléseinél nehéz elkülöníteni azt, nogy a különböző műveltségbeli elemekből melyek éltek előző lakhelyükön és melyek jutottak el új környezetükbe. Figyelembe keli venni ugyanis azt, hogy az új falu lakói sokáig erős kapcsolatot tartottak fenn előző közösségükkel. A kislángi népi kultúra alakulásának és változásának vizsgálata, amely éppen az újonnan kialakult falu adottságainál fogva a háború után rohamosan ment végbe, már nemcsak a néprajzi kutatás hagyományos, hanem a történeti igényű szociográfia statisztikus módszereivel valósítható meg. Összefoglalásom nem nyújt részletes felmérést, hanem adalékokat szolgál és csak a kultúra egy részletére terjed ki. Szűkre szabottan ismertetem a tágabb és szűkebb értelemben vett életkeretet, a települést és a házat, hiszen maga az élet, a kislángi történelem lényegében itt játszódik le. Kisláng mérnöki tervek szerint kialakult szabályos település. A falu magját a már 1904-ben meglévő országút mellett létrejött főutca képezi. Egyidőben, illetve egy évvel később keletkeztek a Fő utcával párhuzamosan futó Vörösmarty, Kossuth és Petőfi utcák, ezeket merőlegesen keresztező Űri — ma Dózsa utca —, István és Sándor — ma Tolbuchin — utcák. A falunak ez a legrégibb része az 1904—5-ös és az 1905—6-os parcellázások során alakult ki.1 A település tengelyét a Fő utca adta ÉK és DNy irányban, de a későbbiek során az István utca tengelyével a falu DK-i irányban megnyúlt, az 1920-as évektől kezdve új utcák jöttek létre. Ez a rész az ún. Újtelep. A község lakói a környékbeli falvakból, pusztákról, elsősorban a sárbogárdi járás területéről települtek le, de távolabbi megyékből, vidékekről — pl. Tolna m, Bácska — is szórványosan érkeztek a parcellázás hírére telepesek. A legtöbb földigénylő Alap, Cece, Dég, Igar, Kálóz, Mezőszilas, Ozora, Sáregres, Sárkeresztur, Sárosd, Sáriid
