Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

behívása és az április 24-én kihirdetett statárium miatt — következett május elseje. Pintér a nyilvános népgyűlésen bátran kimondta:

„Látunk egy néposztályt, amely nem dolgozik, mint a méhek közt a herék, és ezek a szegényeket kizsákmányolják. Honnan származik valakinek az a joga, hogy a másikat kizsákmányolja, kirabolja és jogait elkobozza. Ez az osztály nem dolgozik, csak fogyaszt. Olyan, mint a terméketlen fa, melyet vagy beoltanak, vagy kivágják. Ezt az osztályt is vagy be kell oltani, vagy kivágni. Azt a rendszert, amely a gépeket magának tulajdonítja, s másokat kirabol, össze kell törni, össze kell zúzni.”57 Ugyanakkor nyilvánosan megdicsérte a Népszava szerkesztőit, akik sajtóvétséget követtek el:

„A Népszavát folyton büntetik, mert az igazságot megmondja... Ha a lapot elveszik, akkor is politizálunk”58 Ekkor jelentette ki ezt is:

„Ha kell, lesz egyszer véres május elseje. Mi nem akarjuk, de ha ők akarják, meglesz.”65

Az egész rendszert megrázó események a Székesfehérvár és Vidéke című lapot is arra kényszerítették, hogy foglalkozzék velük.

„A munkáskérdés — írta — ma legfontosabb kérdése a társadalomnak és a nemzetnek. A munka harca a tőke ellen, a fizikai erő harca a szellemi erő ellen (??!) olyan méreteket öltött, hogy alighanem ez lesz a felforgató erő, amely megteremti a legközelebbi forradalmat, az emberi életnek és társadalomnak új formát ad.”*

Nosztalgiával meakulpázik a cikkíró:

„...meg kellett volna őt hagyni az ő romlatlan, természetes lényében boldognak, elégedettnek, ha mindjárt azon az áron is, hogy tudatlan marad... Mi azt hisszük, hogy ezt az osztályt sohasem fogja a sztrájk céljához vezetni, hanem a kereslet és kínálat elve... Ha a kereslet nagyobb lesz, mint a kínálat, akkor a munkabér kérdését maguk a beállott viszonyok fogják a munkások előnyére megoldani” — jósolja a lap." Arcátlan „naívságában” csak azt „nem veszi észre”, hogy a majd „beálló viszonyokat”, amelyek a „munkabér kérdését... a munkások előnyére megoldják”, éppen a munkások sztrákjai, harca teremtik meg.

A kőművesek, ácsok — a fentiek elismerése nélkül is — tovább harcoltak. Pintéren keresztül volt kapcsolatuk Budapesttel. Béremelést és a vidékiek egy-két hetenként történő hazaszállítását követelték. A béremelést a munkaadók teljesítették, Pintér Károlyt azonban június 5-én a rendőrség letartóztatta. Két év szívós harca, 1904-ben március 15

* Csodálatos „előrelátás”: Lenin hívei, az orosz bolsevikok közel egy év óta harcoltak a n. pártkongresszuson elfogadott program megvalósításáért. A német proletárok jelentős részének küzdelmét pedig Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg és Clara Zetkin irányította.

28