Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

badság további korlátozása — éppen a részeredmények reakciójaként — sikerült. A munkásmozgalom nyugtalansággal szemlélt „nemzetközi jellegét” próbálták ezzel felszámolni, s egyben érvényt szerezni a határozatnak. A főispán felhívta a belügyminiszter figyelmét a népgyűlésekre, s a „szocialisztikus irányban felbújtatott nép” ellen különleges intézkedéseket látott indokoltnak.51

Nincs bizonyító adatunk, de valószínűnek látszik, hogy május elsejét — éppen a „különleges intézkedések” következtében — sokkal szerényebb keretek között ünnepelték, mint március 15-öt. A Zöldfa utca 14. szám alatti Szűts vendéglőbe hívta össze Pintér a munkásokat és földműveseket, ahol szavalatokkal, dalokkal és ünnepi beszédekkel* emlékeztek a munkásosztály nemzetközi ünnepére.

A következő hetekben mégis újra nyilvános népgyűlés tartására készült Pintér.

Május 24-én — Alvári Ferenc rézöntősegéd és tánctanító után — a~ról beszélt, hogy a munkások jól kizsákmányolható anyagok, ezért a meglévőknél szilárdabb egyesületet kell alakítaniuk, hogy a tőkével eredményesebben vehessék fel a harcot.

„Félre kell tenni a vallást, nemzetiséget, mindent... A társadalmi rend már bűzlik és rothad, ezt a bűnös társadalmi rendet az uralkodó osztály orra alá dobjuk” — mondotta.52

Az elkövetkező hónapokban meglátszott, hogy a város érvényt kíván szerezni a közbiztonsági ülésen született határozatnak: Pintér agitációs és szervező munkásságának a lehetőségei csökkentek. Nyilvánosan hosszú ideig alig szerepelt. Különösen, amikor gróf Khuen Hédervári Károly,** illetve — Ady szavaival: a „gyújtogató, csóvás ember” — gróf Tiszta István került a miniszterelnöki székbe. Pintér — mivel a fehérvári munkalehetőségével is volt probléma — időnként újra mint kőművessegéd is Pesten dolgozott. Nem egyszer titokban járt haza, Dinnyésen szokott leszállói a vonatról. Küzdőtársai — akiknek a segítségével létrehozta az év folyamán a kőművesek szakszervezetét — el szokták kísérni az állomásra.

Az SZDP központi munkatársa volt, amikor 1903. december 27-én a Szociáldemokrata Párt székesfehérvári és Fejér megyei szervezetét a Szűts vendéglőben tartott gyűlésen megalakította.53 Ettől kezdve a párt működése állandóan a helyi népgyűlések tárgyát képezte, illetve a párt átvette a helyi népgyűlések — és az egész mozgalom — irányítását. A szak- és pártszervezet megalakulása tehát — jelentőségével — ellen* Sajnos, szövegük nem került elő.

** Június — október.

26