Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
lort, azt mi csak akkor bontjuk ki és akkor emeljük fel, ha a nép boldog és szabad!”" Ezt követően elhelyezte a munkások koszorúját. A szavalatok elhangzása után bezárta az ünnepélyt, és tudatta a munkásokkal, hogy 22-én földműves gyűlés, 29-én népgyűlés lesz. Az énekkar elénekelte a „munkás marseilles”-t, aztán a rendezők kiadták a jelszót: zárt sorban! Példás rendben vonultak a Felsőkirálysor felé, a Vinkóczy vendéglőbe, ahol Simon kapitány felügyelete alatt szétoszlottak. Este — ugyanott — a munkás önképzőkör tartott Petőfi-ünnepélyt. Az egymást követő munkásgyűlések állandó izgalomban tartották a hatóságokat. Pintér — a megszokott napirendi pontok mellett — hírlapi polémiába bocsátkozott. A harcot segítette a Népszava, sőt egy-egy esetben — szándéka ellenére — a megyei sajtó is, mert néha eredetben átvette a Népszava cikkeit. Országos viszonylatban — noha a véderővita alaposan lekötötte az erőket — Széli Kálmán kormánya lépést tett a munkásság államilag elismert sztrájkjogának tudomásulvétele felé. Ezzel arányban nem nőttek a munkásság lehetőségei Székesfehérvárott. A közigazgatási bizottság — a szocializmus létjogosultságának szóbeli elismerésével — határozatot hozott a szocialisták „megrendszabályozására”. Az egyhangúlag elfogadott határozatot azzal indokolták, hogy a szocialisták idegen jelvények és jelszavak alatt hazát, vallást, alkotmányt megtámadnak, s izgatnak a fennálló rend és törvény ellen.“ Nyilvános hazaárulóknak becsmérelték őket, amikor világszerte nagyszerű dolgok előszele érződött a levegőben. Angliában kialakulóban volt a Labour Party, Oroszországban Lenin „Mi a teendő ?” című munkájának megjelenése után — amely a forradalmi munkáspárt ideológiai alapjait tartalmazza — a szervezeti szabályzat és program kidolgozásának előkészítése folyt. A közigazgatási bizottság határozatát nem is sikerült máról holnapra megvalósítani. Néhány nappal utána — Garbai Sándorral — nyilvános népgyűlésen ismét Pintér beszélt. A papokra vonatkozóan a következő szavakat használta: „A franciaországi pap épp olyan rossz, mint a magyar. Ha a római pápa, vagy a zsidó főrabbi cselekszik a munkások érdekei ellen, arra is ráverek. Ahol a pap szót emel, ott az igazság megfeszíttetik.”v> Néhány nap múlva Pintér — a rendőrkapitányi hivatalnak címzett levélben — bejelentette a „Magyarországi Építőmunkások és azok segédmunkásai Országos Szakegylete Székesfehérvári helyi Csoportja" megalakulását.“ A részeredmények ellenére a gyülekezési jog, a szólás- és sajtósza25
