Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
a szocialista elvek hirdetését. A „parasztság lázítása” külön nyugtalanítja a hatóságokat. A főispánnak a rendőrség küldött jelentést,'2 aki viszont a belügyminisztert tájékoztatta.*3 De a munkásság nem vonult vissza. Március 14-re új népgyűlés összehívásának engedélyezését kérték. A rendőrség az engedély kiadását megtagadta, s egyben az alkapitány táviratban utasítást kért a Belügyminisztériumtól," hogy a munkások által bejelentett népgyűlést tudomásul vegye-e? A választávirat — amelyet a belügyminiszter írt alá — közölte, hogy a munkások népgyűlése súlyos, törvénybe ütköző ok nélkül nem tiltható be. Rendről és biztonságról a hatóság gondoskodjék. A Vinkóczy vendéglőbe tervezett népgyűlés azonban — ahol meg akarták beszélni a rendőrség magatartását is — elmaradt. Helyette március 15-én délután 3 órakor a törvényház elé vezetett Pintér 2—3000 fős munkástömeget. Számuk — a sajtó szerint —48 a nézőközönséggel együtt kitette a kerek ötezret. Elől vonultak — zárt rendben, jelzőtáblák alatt — a földművesek, sütőmunkások, építők, bőrmunkások, szobafestők, mázolok, faipari munkások. Az emlékoszlopnál Pintér így beszélt: „Munkás- és polgártársaim! Eljöttünk mi is ide, a szabadság vértanúinak szobrához. Azoknak a szobrához, akik a szabadságért haltak meg. Azért a szabadságért, amelyért — sajnos — újra küzdenünk kell nekünk ma, amikor az egy istenen kívül mindenki elhagyta. Olyan költő szavára, mint Petőfi Sándor és olyan szónok hangjára, mint Táncsics Mihály, aki a sajtószabadságért küzdve börtönről börtönre szenvedett. A nép kaszát és fegyvert ragadott, hogy kivívja az ígért szabadságot, melyet csak a polgári rend szerzett meg, a jobbágyokból bérmunkás lett.”K E kérdésről még részletesen beszélt, aktualizálva a munkásság napi problémáival, amiért Kuthy kapitány figyelmeztette, hogy ne térjen el a március 15-i ünnepi beszédtől. Pintér folytatta: „A szabadságot a nép nem kapta meg, a 12 pontban megállapított szabad sajtó — mint egyik főpont reájuk — alig létezik. A szabadság csak a reaktionáriusoké, a népnek nincsenek jogai, nincs népképviselet, mely az ország dolgait ellenőrizze. Mert van felelős minisztériumunk, de ki hallotta volna, hogy valaki felelősségre vonta volna azt? Nem, mert csak ez mind humbug. Bármit is mondjanak a holnapután megjelenő polgári smokkok*, hogy nem hoztuk el magunkkal a háromszínű triko* Hírlapok. 24
