Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

irányul, s létszámának felemelése elviselhetetlen terheket helyez a nép vállára. Indítványozta a katonaság eltörlését, és ajánlotta, hogy a gyermekeket neveljék úgy, mint Spártában, akkor minden ember katona lesz. Bírálta a birtokrendszer adóját, amiért a nagybirtokos holdanként 75 krajczárt, a kisbirtokos 3 forint adót fizetett. Felszólította a jelenlévő nagyszámú földművest, lépjenek ki a papokat és a néppárt vezéreit tömörítő katolikus körökből, és alapítsanak önképzőköröket. Beszélt még a polgári sajtóról, mire a rendőrkapitány megvonta tőle a szót. A sajtó felismerte: „A gondosan kidolgozott beszédek beigazolták, hogy szónokaik még sok borsot fognak a rendőrség orra alá törni A gyűlés izgatott hangjának tüntetés volt az epilógusa.

Pintér az ipartestület elnökének, Say Ferencnek Budai úti háza elé vezette a munkásokat, ahol zajongva abcugoltak. Ezután a megyeház téren át ismét a vásártéri Vinkóczy vendéglőbe akartak menni, de Reé István főkapitány szétoszlásra szólította fel őket. Reé szava mit se használt, a tömeg a Nádor utcán át vonult a színházig, abcugolva az Ipartestületet és szitokkal illette a főkapitány személyét. A helyzetet Reé veszélyesnek ítélte, a csendőrséghez fordult segítségért. Nyolcvan csendőrt azonnal készültségbe helyeztek. „Nem volt szükség erre tegnap és ma, de ki tudja, mit hoz a holnap...” — kérdezte aggodalmasan az újságíró.39

És mit hozott a holnap?

A belügyminiszter utasította a várost, haladéktalanul mentse fel Say Ferencet a gyalogsági laktanya építésének ellenőrzése alól." Pintér pedig folytatta az agitációs munkáját. Március 7-én, szombaton este összehívta a kőműves-, ács- és kőfaragó segédeket nyilvános gyűlésre, a vásártéri Vinkóczy vendéglőbe. A program, amelyről beszéltek, a kérdések, amelyek teljesítését követelték, már ismertek, hiszen vitatkoztak róluk — mivel a teljesítésük általában nem történt meg — éppen eleget.*1 Űj probléma a régi napirendi pontok mellett csupán egy akadt: a vidéki szervező munka megindítása. Ennek hatékonysága azonban nem Pintér és munkatársai tevékenységétől függött elsősorban, hanem attól, milyen és mekkora erőket sikerült csatasorba állítani ahhoz, hogy a meggyújtott tűz tartós lánggal égjen.

Az építőkkel párhuzamosan — nem utolsósorban Pintér munkájának hatására — megkezdődött a földművesek érdekeiért folyó harc is. Másnap, 8-án — Székesfehérvárott először — több mint ezer ember előtt a nép politikai és gazdasági helyzetéről beszélt Csizmadia Sándor hírlapíró és költő.* Vidéken — néha Csizmadiával együtt — Pintér is folytatta

* Csizmadia az elveit végig nem fejthette ki, a gyűlést a rendőrkapitány feloszlatta — mint erről a Székesfehérvár és Vidéke március 10-i száma beszámolt — a szónokot pedig a városból 10 évre kitiltották.

23