Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
meghátrálásáról. Kitört belőlük a lelkesedés, énekelve vonultak a külvárosokba. Törekvéseik szívósságát bizonyítja, hogy gyűléseiket — az eredménytől függetlenül — később is rendszeresen megtartották vagy a Szűts, vagy a Vinkóczy vendéglőben. A gazdasági követeléseken túlmenően már hangot adtak az általános választójogért, s megvitatták az országos munkásviszonyokat is. A vidéken dolgozó munkások első útja ezekre a helyekre vezetett, s csak utána tértek haza otthonukba. A munkásság harcainak közepette került sor az igazságügyi palota felavatására* Felszentelése megtörtént október 18-án, a nyilvános felavatását pedig 20-ra tűzték ki. A munkásság éppen a két aktus között — 19-én, vasárnap — tartotta gyűlését, amelyet Pintér Libits Imre és Jakusits Károly segítségével hívott össze. Az építőmunkások helyzetével foglalkoztak, a szegénység és igazságtalanság okait keresték, miközben a város másik pontján a királyi ügyészség vezetője hálás szavakkal adózott az igazságügyi kormánynak az igazság palotájáért. A bankett déli egy órakor következett a Magyar Király Szálloda emeleti nagytermében. Az első felköszöntőt a királyra mondta a törvényszéki elnök, a zárószavakban a főügyészhelyettes kívánt jólétet az igazságügyi palota napszámos munkásainak: „Megfeledkeztünk egy tényezőről, amely nélkül pedig a legnagyobb áldozatkészség s a legszebb terv is csak papíron maradt volna. Röviden, uraim! Én poharamat azokért a szegény munkásokért emelem, akik ehhez a díszes épülethez a téglát, a meszet, a homok hordták, akik minden nap arcuk verítékével adóztak.’’ Dicséretére váljék — nem tehet róla — hogy a szocializmus korát is köszöntötte. Elképzelhető, hogyan meghökkent volna, ha sejti kívánsága teljesülését: „Én azt kívánom, hogy jöjjön el az a kor, melyben a munkások az általuk óhajtott jólétre emelkedhessenek, amidőn a munkások... megkeressenek annyit, amennyi a maguk és családjuk tisztességes eltartására szükséges. Erre a jobb jövőre, erre a boldogabb korra (kiemelés tőlem. P. J.) és abban a munkásosztály jólétére emelem és ürítem poharamat!”23 És ürítette?** * Az építési vállalkozók 1902. szeptember 30-án adták át. ** Zichy Jenő gróf, a város országgyűlési képviselője nem tudta megállni, hogy meg ne csipkedje a távolmaradt miniszteriális vendégeket: Az igazságügy ünnepnapján lehetetlen elhallgatni, hogy az igazságügyminisztert az államtitkárokkal együtt tárcája költségvetésének az előkészítése gátolja a megjelenésükben, és kívánom, hogy ez legyén a legnagyobb igazságtalanság, amit ebben az esztendőben elkövetnek.”24 2 Pesti János: Pintér Károly életútja 17
