Stigler István: Székesfehérvár nyomdászatának 150 éves története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 6. (Székesfehérvár, 1957)

székesfehérvári nyomda

1949. december 29-én jelent meg a nyomdák államosítására vonatkozó rendelet. 1950. május 1-én Győrött megalakult a Dunántúli Nyomdaipari Egyesülés, amelyhez Dunántúl észáki és középső részén lévő nyomdákat csatolták.

Az Egyesülés a székesfehérvári nyomdákat (Vörösmarty nyomda, Pannónia, Csitáry nyomda, Débreczenyi nyomda, Szőllősy Ferenc nyomdája, Weinberger István—Minerva nyomda, Antal Géza nyomdája) öszszevonta, Székesfehérvári Nyomda néven. A nyomda igazgatója Kovács Sándor gépmester, művezetője Dörömbözy Gyula betűszedő lett. Kezdetben a Csitáry nyomda Ady Endre utcai helyiségeiben működött, míg a Pannónia helyiségeiben üzemképes állapotban lévő készenléti nyomdát tartottak fenn. 1954-ben a két nyomdát is összevonták a Bástya utcai régi épületbe. A nyomda 1957-ig két kulturális szempontból jelentős kiadványt hozott létre:

FEHÉRVÁR 2—4 (1955/56)

ISTVÁN KIRÁLY MÜZEUM KÖZLEMÉNYEI 1956—

25