Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Rusvai Julianna: Zichy Jenő, a tudományos kutatások támogatója
168 A VILÁGPOLGÁR SZÜLŐFÖLDJÉN beszámoló, amelyet magyar és francia nyelven adtak ki. A szerző a mű bevezető részében - mintegy mentségül - kifejtette, hogy az utazás célja végül is nem volt több, mint az elkövetkező rendszeres kutatások előkészítése.4 Az első két kutatóutat ért sok bírálat miatt azt javasolták Zichynek, hogy kidolgozottabb tervvel, több tudós bevonásával szervezzen egy harmadik expedíciót. A gróf valamelyest megfontoltabban tervezte a harmadik utat (1898-1899), így az bizonyult a legeredményesebbnek, bár a kutatók közötti csaknem állandó viszály és a gróffal való szüntelen „háborúskodás” túlságosan sok energiát rabolt el a tudományos munkától. Igaz, Zichy most is grandiózus útvonalat tervezett, de hajlandó volt a módosításokra. Szinte magától értetődik, hogy a megelőző utazások gyűjtésének feldolgozóit, Posta Bélát és Jankó Jánost kérte föl az új kutatóút munkájában való részvételre, valamint Pápay Józsefet, a fiatal nyelvészt. Wlassics kultuszminiszter kívánságára a 4. tudományos munkatárs Csíki Ernő zoológus lett. A csapat tagja volt még Roslapil Károly erdész, Lehóczky András állattani preparátor, valamint a gróf lovásza és inasa, továbbá egy ifjú arisztokrata, báró Bánhidy (akinek a keresztnevét nem tudjuk, kiléte ez idáig nem tisztázott).5 Zichy Jenővel együtt összesen tízen tartoztak az expedíció résztvevői közé. A gróf tervei szerint az út előtt a tudósok előtanulmányokat végezhettek. A közös kutatóút kezdetét 1898. május elsejére tervezte. Zichy elképzelései szerint valamennyien együtt utaztak volna, és a felmerülő költségeket napról napra a gróf személyesen szándékozott rendezni. A valóságban a terv jelentősen módosult. Jankó Jánossal, a Nemzeti Múzeum munkatársával Zichy már 1896-ban szerződést kötött. Jankó fiatal kora ellenére igen felkészült ember volt, s ekkor már jelentős eredmények álltak mögötte. Posta Béla régész 1895 és 1897 között tanulmányutakat tett Németországban, Dániában, Svájcban és Franciaországban. Elsősorban érmészeti, régészeti és címertani kérdésekkel foglalkozott. Nyelvész kutatóként már 1896-ban szóba került Pápay József neve, aki 1892 őszétől a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem hallgatója volt, és főként a magyar nyelvtudományi és finnugor összehasonlító nyelvészeti tanulmányokban mélyült el. Az ő végleges megbízására csak 1897-ben került sor. Ez év március 8-án Pápay arról tudósította Bátky Zsigmondot, hogy néhány nappal korábban levelet kapott a gróftól, aki Velencében éppen Marco Polo néprajzi jegyzeteit tanulmányozta. Pápay leveléből az is kiderül, hogy katonai szolgálatának elhalasztása érdekében kérvényt nyújtott be, és számított a gróf hathatós közbenjárására is: „Tegnap adtam postára a Felségkérvényt, egy példányt a grófnak is küldöttem, hogy megindíthassa az akciót Úgy hiszem, hogy nemsokára megkapom a végzést és útra kelhetek én is. Ugy-e mennyi kellemetlenséget szereznek a katonáék, megátkoztam még azt a pillanatot is, amikor
