Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Bányai Balázs: Szenvedély és reprezentáció. Zichy Jenő gróf vadászatai és kastélyai
SZENVEDÉLY ÉS REPREZENTÁCIÓ 161 mérdek van és könnyen is hozzáférhető; a falvakban különben mint házi állatot tartják. Agancsát mikor még puha, levágják, és mázsaszámra szállítják Kínába gourmandok kedves étele vörös eczettel páczolva. Hiuz rém sok van, egy szűcsnél Minuszinszk-ben a tavasszal lőtt 170 darab hiuzbőrt láttam. A fajdkakasokat most lövik - az aprókat vizslával, egy nap 6o-100-ig is! A kis fajdot is, meg a vadpulykát (amerikait) és az óriási foglyot: Megaloperdix Altaiensis; ebből tömettem ki egy példányt, akkora, mint nálunk egy fajdkakas. Vadászati eldorádó ez, csak ne lakná olyan csúnya népség, ....”122 A gazdag állatállomány leírását olvasva pontosan elképzelhető Zichy és vadászó útitársainak a sikertelen vadászatok miatt érzett szomorúsága. A második ismert Zichy-levél három héttel később, Urgában (ma Ulánbátor, Mongólia) kelt, amiben a vadászatról, mint az élelmezésben fontos szerepet játszó tevékenységről írt. Ebből megtudjuk, hogy a gróffal tartó Csiky Ernő, a Nemzeti Múzeum zoológusa fáradhatatlanul gyűjtötte a rovarokat, lejegyezte a földrajzi magasságokat és a hőmérséklet változásait. A „konyha” ellátása Roschlapil magaslaki erdész feladata volt, Zichy pedig vadászgatott út közben, és abban reménykedett, hogy lesz elég puskavégre kerülő vad a Góbi-sivatagban is, és el sem fogja hibázni. Félelme azon alapult, hogy a levélírást megelőző napokon megesett, hogy a vadászatról üres kézzel tért vissza a szállásra.123 Aggodalma alaptalannak bizonyult, hiszen a gróf és kísérői biztonsággal megérkeztek Kínába. Az út során keletkezett források sora ezzel zárul. Tanulságként annyi vonható le, hogy miképpen Magyarországon is a mindennapi élet része volt a vadászat, úgy Zichy az ázsiai expedíciók során sem kívánt lemondani kedvelt hobbijáról. Igaz, Ázsiában nem az otthon megszokott sikerrel űzte a vadat. A gróf hazatérését követően rengeteg előadást tartott az utazásról különböző fórumokon, és az újságokban, szakfolyóiratokban is többször szerepelt. Bedő Albert országgyűlési képviselő, az Erdészeti Lapok szerkesztője, az Országos Magyar Vadászati Védegylet alelnöke is felkérte Zichyt, hogy folyóiratában számoljon be az erdészet, vadászat és földművelés terén szerzett tapasztalatairól. A gróf ezt „tanulmányszámba menő ismertetéssel" megírta. Cikkének vadászatra vonatkozó részét a Vadász-Lap is közölte.124 Zichy ezen írásában összegezte egyebek mellett az ázsiai út során bejárt különböző területek vadállományáról szerzett ismereteit, bemutatta az erdőket, a vadállomány állapotát befolyásoló földrajzi és gazdasági változásokat, sőt a vadkereskedelem jellemzőit is. A gróf ismeretei tehát közkinccsé váltak, csakúgy mint az ázsiai utakon beszerzett régészeti, néprajzi, képző- és iparművészeti tárgyak, amelyeket Zichy kiállításokon tárt a közönség elé. A vadásztársadalom örömére a hazahozott agancsokat is elérhetővé tette mindenki számára azzal, hogy az 1900-ban rendezett agancs-kiállításon versenyen kívül bemutatta őket.125
