Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Bányai Balázs: Szenvedély és reprezentáció. Zichy Jenő gróf vadászatai és kastélyai
i62 A VILÁGPOLGÁR SZÜLŐFÖLDJÉN ÖSSZEGZÉS Hogy mindebből mire lehet következtetni? Egyértelmű, hogy Zichy Jenő vérbeli sportvadász volt, aki az élmény kedvéért idősebb korában sem sajnálta a fáradságot a cserkészésre. Kiváló szervezőkészsége alkalmassá tette arra, hogy a saját birtokain folyó vadászatok mellett másutt is vadásztársaságot vezessen. Igényes ember lévén, nem elégedett meg az ősei által ráhagyott örökséggel a vadászat terén sem, hanem a műgyüjteményéhez hasonlóan ezt is továbbfejlesztette a vadaspark kialakításával, illetve a családi birtokokon korábban nem honos állatok telepítésével. Művészeti kollekciójához hasonlóan - igaz, egy-egy téren csak időlegesen, de - ezen a vonalon is sikerrel járt, még ha a birtokain elejtett vadak trófeái nem is tűntek ki az országos trófea-kiállításokon. A vadállomány színvonala, értéke így is tökéletesen megfelelő volt ahhoz, hogy vadászataira meghívhassa Milán szerb ex-királyt, a magyar vadásztársadalom tekintélyes alakjait, szervezőit - akik között sok közeli barátja is volt - és természetesen nem utolsósorban vadászó barátait. Megtett mindent annak érdekében, hogy a vadásztársaságok tagjai otthonosan érezzék magukat a vadászatokon. Régi kastélyait kényelmesebbé varázsolta, Biharban újat épített. Magaslak a korszak egyik legismertebb vadászkastélyává vált. Kastélyai berendezését szemügyre véve bebizonyosodik, hogy Zichy nem csak beszélt a hazai ipar és a kortárs művészek támogatásáról, hanem ezt magánemberként is megtette. Az ennek révén megszületett alkotások fennmaradásának köszönhető, hogy ma Zichy Jenő vadászatairól értekezve illusztrálni is lehetséges a témát. A kastélyai magyaros stílusú, és magyar iparosok által előállított berendezésével nem kizárólag a kényelemre törekedett, hanem a követendő hazafiságot példaként állította barátai elé. Az ismertségről, az „örökkévalóságról” a gróf persze nem csupán így gondoskodott. Vadászatairól és kastélyának építéséről hírt adott a megfelelő fórumokon. Szinte éhezte az (el)ismertséget, a szereplést, a figyelmet. Amellett azonban, hogy minden téren színvonalas dolgokkal igyekezett körülvenni magát, a reprezentáció során extravagáns cselekedetektől sem irtózott. A felsőszentiváni medvetartás és a bihari birtok több pontján Milán király búcsúztatásakor elsütött mozsárágyúk mindenképpen ezek közé tartoznak. Vadászati témában született írásai ugyanakkor az ezeket közlő szerkesztők túlzásai, Zichy jó megfigyelő-képessége és élvezetes stílusa ellenére - anélkül, hogy értékeit alábecsülnénk - nem tudományos, hanem inkább ismeretterjesztő írásoknak tekinthetők, amelyekben távoli, egzotikusnak tűnő tájak vadászati szokásait, erdeit és vadállományát hozta közelebb az érdeklődő olvasók számára.
