Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Kovács Eleonóra: "Én tehát mindezekkel szemben levonom a konzekvenciákat." Zinchy Jenő mint politikus
114 A VILÁGPOLGÁR SZÜLŐFÖLDJÉN is vitatkozott, amely a felsőház 1/3-át a megyék által választandónak képzelte el. Akár a megyebizottságok, akár a virilisták választanák meg e tagokat, nem vezetne jóra, mivel megbontaná az egyensúlyt a főrendiház (itt már felsőház), s a képviselőház között, ami eddig különböző jogosultságaik folytán fennállt - vélte Zichy. A főrendiház 1885. évi reformja után - minden aggodalom ellenére - a mágnásoké maradt a helyek négyötöde 12, bár voltak változásokra utaló jelek. Az említett változás a főrendiházba való bekerüléshez szükséges vagyoni cenzus bevezetésének volt köszönhető; ennek eredményeképpen az arisztokrata családok 55%-a kikerült a politikai elitből.13 Jól látható az összefüggés a gazdasági és politikai hatalom birtoklása között. ÚT A SZABADELVŰ PÁRTIG 1884-es pesti programbeszédéből is az derül ki, hogy a kormányzó Szabadelvű Párt tevékenységéből a pozitívumokat emeli ki, kevésbé bírálja őket, mint a másik két pártot (szélsőbal, mérsékelt ellenzék), s bár ígéri, hogy részletesebben kifejti e harmadik csoportosulás jellegzetességeit, ez elmarad, helyette szinte észrevétlenül tér át saját programjának ismertetésére. Nem különös tehát, hogy az 1880-as évekre népszerű és aktív Zichy később nyereség lehetett a Szabadelvűeknek. Érdekes az odavezető út. A Deák-pártból való kilépése után Zichy Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán köréhez csatlakozott, a Balközép egy kevésbé radikális csoportjához (Ghyczy 1873-ban alapítja a Középpártot kilépve a Balközépből, majd 1875 tavaszáig sikeresen koordinálta a fúziós tárgyalásokat a Balközép és a Deák-párt között). Zichy később tőlük is eltávolodik, s Apponyi Nemzeti Pártjával kerül kapcsolatba. Ennek a Szabadelvű Pártba való 1899-es beolvadása során lesz Zichy Jenő a Szabadelvű Párt tagja. Budapesti képviselősége után 1887-től 1896-ig Árva vármegye bobrói, 1896-tól 1901-ig Hont vármegye ipolysági kerületét képviselte, majd 1901 és 1905 között Székesfehérvár képviselője.14 Ipolysági képviselőjelöltségét még a Nemzeti Párt színeiben élte meg, de már szabadelvűként fejezte be. 1896-ban az őt ismertető, népszerűsítő képviselőjelölti röplapot Ivánka Zsigmond, Hont vármegyei politikus, gazdasági szakíró tette közzé, s ajánlotta a választók figyelmébe a jelöltet. Rögtön az első sorokból kiderül, hogy itt még ellenzékben, s a „tultengésnek indult szabadelvű kormánypárt ellen” lépnek fel, „mely pártnak uralma a népképviseleti Alkotmány meghamisítása, s melynek kormányzata az országot hovatovább elszegényíti, s a megalkuvások lejtőjén tovább sikolva, még formai függetlenségétől is megfosztja.”'5 A röpirat jelentős részében Ivánka Zsigmond Zichyt jellemzi, kiemeli erényeit, képességeit. Fontos a választók számára, hogy miként kötődik oda a
