Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Kovács Eleonóra: "Én tehát mindezekkel szemben levonom a konzekvenciákat." Zinchy Jenő mint politikus
ÉN TEHÁT MINDEZEKKEL SZEMBEN LEVONOM A KONZEKVENCIÁKAT.’ 115 jelölt, így aztán ezzel kezdi: „ha nem is megyénk szülötte, de mint tagja a Zichy-családnak, várományosa a megyénkben is fekvő kiterjedt családi majorátusnak, melynek ma is egyik kormányzója, s így megyénkben nem idegen.”'6 A család ősi eredetét kiemelendő a Zichy-család legendáját is szóba hozza, a Meotis taván szarvast üldöző, s nemzetének utat mutató ős legendáját, ugyanakkor a família birtoklási adatainak okmányokkal való igazolhatóságát is hangsúlyozza. Az ősi eredet és a személyes érdem kettős védelmében indítja útjára Zichyt ajánlója az új választókerületben. Kétségtelenül hatásvadász, de szellemes is egyben, amit róla mond: „ ... e név maga egy lelkesen hazafias és minden ízében gyakorlati program.” Az egyetemes és állandó érdekekre való figyelésre szólít fel, ezzel nagyjából azonos dolgokat mond Zichyvel, amikor utóbbi arra utal, hogy vannak olyan közös érdekek, amelyek mentén mindannyiunknak össze kell fogni. Milyen elemeket emel ki Zichy bemutatására Ivánka? Ismertségét és népszerűségét, s hogy nevét nem csak itthon, de az egész Monarchiában, s még külföldön is ismerik. Fontos, hogy nem csak nevét, hanem személyét is, hiszen szervező tevékenysége során sokakkal került kapcsolatba. Az ipargróf elnevezést pozitívan említi Ivánka, s e megnevezést ő már a nép szájába adja, holott korábban ellenfelei nevezték így Zichyt ironikusan.'7 Emberi tulajdonságaira is kitér: közvetlennek és előzékenynek festi le, de lényegesebb az, amit bár túlzóan, mégis találóan fogalmaz meg: Zichy többet tett a magyar ipar fellendítéséért, mint a kormány és a törvényhozás együttvéve. Túlzásai ellenére a kijelentés magja - hogy Zichy motorja volt egy mozgalomnak, hogy fellépése figyelemfelkeltő volt, s hogy menedzselte az általa népszerűsített iparügyet - tagadhatatlan tény. Ide kapcsolódó eseményeket is említ Ivánka: jelentős, hogy Zichy létesítette hazánkban az első ipariskolát, és anyagi segítséget nyújtott a hazai ipari szakoktatáshoz, saját vagyonából 20 ezer forintot áldozott e célra, később ugyanilyen összeget a technológiai iparmúzeumnak adományozott; 86 városban személyesen közreműködött az ipariskolák megszervezésében, az ügyet pénzzel is támogatta, a fővárosban is újjászervezte ezeket az intézményeket. Teremtő és szervező, e két vonását emeli ki a szöveg. A magyar ipar mellett az ipari kiállítások szervezésének is szakértője. Nem véletlen, hogy az iparügy mellett a röpirat is másik nagy „témáját” a művészetek, műemlékek ügyét emeli ki. Amit ellenfelei felrónak neki, azt Ivánka így mutatja be, bár ha jobban belegondolunk akár aggódhatna is miatta: „Hajlíthatatlan igazságszeretete nem tűri a pártok fegyelmét, s így ki sem ütközhetík meg azon, ha egyik-másik kérdésben azon párt ellen foglal állást, melyhez tartozik. Mindig a saját útján jár, s mindenki tudja róla, hogy mindig csak az őszinte meggyőződés és a hazafias szellem vezérlik elhatározásában.”'8 Végső érvként állítja a választók elé a tényt, hogy most van alkalmuk jelentős emberrel képviseltetni kerületüket, s éljenek is e lehetőséggel. A Zichynek kampányoló Ivánka, aki saját