Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Kovács Eleonóra: "Én tehát mindezekkel szemben levonom a konzekvenciákat." Zinchy Jenő mint politikus
112 A VILÁGPOLGÁR SZÜLŐFÖLDJÉN tárgykörben írott munkái, például 1882-ben a „Magyarország fizetési és kereskedelmi mérlege”, majd egy évvel később „A munkáskérdésről” írott munkájában már a társadalmi oldalára is tekint az iparosodás kérdésének. Ez nyilvánul meg később is, amikor az Országos Iparegyesület beadványát továbbítja a parlament elé, amelyben a vasárnapi munkaszüneti napot igénylik a munkavállalók (1891). „A vámszövetség kérdéseinek megoldásáról” 1886-ban ír. Parlamenti beszédeiben is kifejti az e röpiratokban megírt témákat. Élénken bekapcsolódik az iparral kapcsolatos parlamenti vitákba. Ekkor már a politikusok szinte mindannyian egyetértettek abban, hogy hazánk nem maradhat egyoldalúan agrárország; véleménykülönbségek az iparosítás mértéke, lehetőségei és módszerei tekintetében voltak az egyes politikai csoportok között. Zichy is azokhoz tartozott - az Országos Iparegyesület vezetőivel és a függetlenségi ellenzékkel együtt -, akik úgy vélték (és ezt fejti ki Zichy Emlékirata is), hogy az iparfejlesztés kerüljön a gazdaságpolitika középpontjába. Nézete szerint az ipari fejlődés legfőbb akadályozója a közös vámterület és az ipari védővámok hiánya. Kifejti azt is, hogy elmaradottabb iparú államokban a felemelkedés az állam „tevékeny közreműködése nélkül alig elképzelhető”.8 (Később Zichy az ipar-mezőgazdaság azonos fontosságáról ír, finomítva kissé elképzeléseit, ugyanakkor az is igaz, hogy az 1879. évi székesfehérvári gazdakongresszuson - amelynek szervezésében ő is részt vett - a mezőgazdaság szempontjából fogalmaz meg kritikát, állami támogatást igényelve az ágazatnak.) Az 1881. évi ipartörvény (44. te.) a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről fontos előrelépés volt. A hozzá kapcsolódó viták, a végrehajtást illetően tovább zajlottak. 1882 márciusában például hosszan, részletesen foglalkozik Zichy parlamenti hozzászólásában - az ipar és kereskedelemügyi miniszter tárcájának költségelőirányzata tárgyalásakor - az ország fizetési mérlegével, a hazánkból kiáramló pénzek hovafordításával. A közös ügyek közül a közös hadseregre fizetett összegek felhasználásához javasolja, hogy a lőszerekre, fegyverekre, ruházatra, egyéb felszerelésre vonatkozó megrendelések ne osztrák, hanem a hazai, magyar ipar számára jelentsenek megrendeléseket. A közösügyi kiadásokra fizetendő összeg ezáltal nem rontaná az ország fizetési mérlegét. Az államadósságok fedezésénél is a nemzeti hitelpolitikát javasolja, s hogy az állam a deficit fedezésére szolgáló kölcsönöket belföldön szerezze be. A magyar nemzeti hitelpolitika fellendítésére a postai takarékpénztárak életbe léptetését tartaná megoldásnak. A belföldi termelés erősödése és a kivitel növekedése lenne még az a tényező, amely a magyar közgazdasági viszonyokat erősíthetné. (Részletes áttekintést is ad az érveléshez felsorolva a különböző termékek adatait.) Kitér a nyerstermékek félgyártmánnyá alakításának haszonnövelő lehetőségére, valamint egyes termékek és a bányakincsek (pl. kőszén) vasúti szállítás híján való hátrányba kerülésére, s az önálló vámterület igénye is elhangzik. Az 1881. évi 44. te. által biztosított adókedvezmények
