Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA 65 baba is. (kát. 62.) A párizsi művésziét kozmopolita életérzését megélő festő a különféle„kulturális szimbólumok" társítását ez idő tájt másutt is alkalmazta. Az 1910 körül készült Züzü első sétája (kát. 67.) festményen a„parisienne"jelmezébe bújt anyával szemközt egy sokác viseletbe öltözött lány tolja a babakocsit a Duna-partján. A jelenet aligha valóságból ellesett mozzanat, sokkal inkább a festő számára abszolút értéket jelentő létmódok (nagyvárosi, paraszti, gyermeki) szimbolikus összegzése. Hasonló jelképes értelemben jelent meg a városi nő és vidéki asszony kettős szerepe a KÉVE körében, Tichy Gyula munkáin. Keresztezések, átfordítások Igazán termékennyé a Szénagyűjtők és a Pihenő sokácok ötvözetéből alkotott „keresztezések" váltak. A két kompozíció látszólag eltérő felhangjai itt akadálymentesen váltak ismét eggyé. A pihenő sokác lányok szomszédságában már 1910 körül feltűnt a Szénagyú/fő/c férfialakja, ám belépése a színtérre mentes a frivolitástól, és zárkózott alakja minden kapcsolatot nélkülöz környezetével. A lányok ruhája egyre tüzesebben izzik, némelyik 1910 körül festett változaton már a tulipános láda áradó ornamensei terítik be hímzett kötényüket. Zavarba ejtő felkavarása ez a Szénagyűjtők puritán érzelemmentességének: a fizikai munka fáradtságától álomba merült lányalak egyszerre csak kitárulkozik, felkínálva ifjonti bájait a legénynek. Csók saját korábbi kompozícióinak figuráiból kompilálta újabb képeit, játékos montázsaiban szabad átjárást engedve hőseinek. Citátumai vándorlásuk során elvesztik korábbi helyi értéküket, egykori jelentésük elhalványul, így pusztán mint festői motívumoknak, mint elvont szín- és formaelemeknek van jelentőségük. A korai mohácsi képek egyikén hímző sokác lány jelenik meg.117 (IV.37.) A motívum márCsók müncheni éveiben feltűnt egy szénrajzon, amely az 1887-es eperjesi Segítség-albumban látott napvilágot.1'8 (XIII.1.) Az 1905-ben festett kompozíción a lány munkáját megszakítva fordul felénk, komoly tekintetében nyoma sincs társai kacérságának. A paraszti szobabelsőt a művész nagy gonddal rajzolta meg, etnográfiai alapossággal számba véve annak tárgyvilágát, a rámás tükröt övező kicsiny képeket, a fali polcon sorakozó kerámiákat. Csók elbeszélése szerint egyszerűségében is otthonos hajlék ez, amely minden zugában szorgos női kezek munkáját őrzi. A mélyen beugró ablakokból beszűrődő fények mindemellett bravúros festői játékra adnak módot, finom valőrökkel érzékeltetve a félhomályos szoba tündéri fényjátékait. A varrás-hímzés a 17. század óta gyakori témája az európai zsánerfestészetnek, s majd ennek nyomán a 19. századi realizmus idején lett újra népszerű.119 A hímzés koncentrált figyelmet, kézügyességet és némi dekoratív készséget igénylő tevékenységében számos női erény összegződött, amely ilyenformán az otthonhoz és házimunkához kötött hagyományos női szerep egyik szimbolikus megjelenítőjeként kapott új értelmet a századfordulón. Ettől a moralizáló tartalomtól fosztja meg Csók saját kompozícióját egy valamivel később festett változatán.120 A Sokác lány cseresznyével viseletében, felénk forduló mozdulatában a főalak azonos marad, de környezetéből eltűnnek a munkára utaló eszközök. Ölében cseresznyével teli tálkát tart, mögötte tulipános láda, tetején sárközi babával, míg felette a falat faragott keretes, festett rámájú tükör díszíti, polcán festett bokályok sorakoznak. Kompilációja azért különösen meghökkentő, mert fittyet hány a néprajzi hitelességre azzal, hogy a sokác enteriőrbe sárközi tárgyakat helyez. Vélhetően olyan közönség számára készült, amely érdektelen e részletek iránt, mivel az ábrázolástól nem tárgyi hitelességet, hanem a népélethez kötődő ideálok találó összegzését várja. A makulátlan szépségű fiatal lány kacér pillantással kínálja nézőjét a piros, ropogós cseresznyéből. A mögötte megjelenő paraszti tárgyak csupán a jelenet egyszerre népies, ugyanakkor festőileg dekoratív jellegét hivatottak megerősíteni. A datálatlan variáció keletkezése a húszas évekre tehető, arra az időszakra, amikor Csók festészete mind jobban idomult a műkereskedelmi elvárásokhoz. Az ekkor már emblematikus tulipános láda és a hozzá társított pajzán lányka nemzeti jelleg és frivolitás piacilag ígéretes elegyét hozta létre. IV. 3 7. IV.38. IV.39. IV.37. Varró sokác lány, 1905 (lappang) IV.38. Varró sokác lány konyhában, 1910 körül (lappang) IV.39. Varró sokác lány, 1920 körül [kát. 51.]
