Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
64 VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA IV.33. IV.34. IV.35. IV.36. IV.33. Szénagyújtők, 1890 [kát. 9.] IV.34. Pihenő sokácok (repr. 1930 Ernst Múzeum; lappang) IV.35. Pihenő sokácok (repr. Képzőművészet, 1935; lappang) IV.36. A Háború és béke triptichon középképe, 1951 (MNG) Bemutatása idején„ultramodern"népi zsánerei között a Tulipános láda inkább értetlenséget váltott ki, mint lelkes elismerést. Első értelmezői jobbára„nemzetieskedő''eltévelyedésnek, roszszabb esetben szentségtörésnek tekintették Csók„neós"zsánereit. A maga körében egyedüliként végrehajtott„duplacsavarját"csak kevesen értékelték. Bemutatása idején csupán Sztrakoniczky Károly tárgyalta méltó helyén a művet:„Csók István az a mester, aki ilyenképpen a saját fegyverével tiszteli fejbe az egész konzervativizmust, és aki ennek a kiállításnak a legszebb képét festette meg. Tulipános láda a címe. Modernnek modern, dekoratív és mindenekfelett magyar. A magyar díszítőmotívumok teljes átérzése jellemzi, keleties tüzes színek és frappáns eredetiség. Nem suba-motívumok, hanem akkora dekoratív készség, amely a legszorgalmasabb tanulmányozó elmélyedésre mutat."105 1910-ben már csak azért sem kaphatta meg a mű a neki járó méltó figyelmet, mert reprodukciója nem jelent meg. Csók Lázár Bélának írt leveléből úgy tűnik, hogy a festő szerette volna, ha képét a Művészet színesben közli.106 így művét Csók maga „sokszorozta meg", több variációját is megfestve. 1914-es műcsarnoki életműtárlatán, a negyedik teremben, a kép két változata is szerepelt.107 Ez a „megkettőződés" terelte ismét a műre a figyelmet. Sztrakoniczky a kiállítás legjobb és legfontosabb képeként dicsérte.108 A modern irányzatok értő interpretátoraként is ismert Lengyel Géza szintén kulcsműként értékelte a képet: a „Magyar csendélettel mintegy a lényegét találta meg ennek a parasztvilágnak, s kivonta belőle stilizált és dekoratív tartalmát''.109 Lengyel Géza már korábban, 1912-ben, A Gyűjtő című folyóiratban Csók festészetéről írt összegző tanulmányában is nagyra értékelte a művet:„Van benne rafinéria, van valami archaikus íze; noha túltömött, a tulipános láda amúgy is nyersen tarka színein kezdődik és élővirágokon végződik, mégis nobilis, méltóságteljes, el van rendezve, megkomponálva, faktúrája friss [,..]."110 (IV.23.) A századfordulón a Tulipános láda a nemzeti és egyetemes fogalmának Fülep Lajos által felvetett korrelációjában kapott értelmet.111 1914 után a mű egy időre kikerült a figyelem középpontjából. 1928-ban reprezentatív színes reprodukcióját a Szinyei Merse Pál Társaság gondozásában megjelenő Magyar Művészet közölte.112 A festmény ekkor szerepelt az UME bécsi és budapesti kiállításainak katalógusaiban, valamint a római reprezentatív magyar tárlaton. A húszas évek belharcokkal teli szellemi pástján a Tulipános láda a lokális sajátosságait megtartó, de nyugati igazodású nemzeti művészet alternatíváját jelképezte.113 Márkus László 1935-ben Csók Istvánról írott szavai pontosan megfogalmazzák a nemzeti művészetnek ezt az európai igazodású felfogását: „Nincs érdemesebb magyarság, mint az, amely Európába vágyik és egy magyar Európát épít önmagának, és nincs szebb hazafiasság, mint azé, aki ezt nem érzi érdemnek, mert egyszerűen nem tud más lenni, csak magyar."114 Már készülése idején Csók a lokális-nemzeti helyett egy szélesebb, kultúraközi hálóban helyezte el képét. A MIÉNK második kiállításán a Magyar baba mellett ott szerepelt annak párképe, a Kínai baba. Ezt a tágabb értelmezési kört sugallja Magyar szoba című, 1909-ben festett kompozíciója.115 (IV.30.) Műve a Tulipános ládával egy időben készült, és ahhoz hasonlóan összegző jellegű. Csakhogy, amíg az a népi kultúra „modern oltáraként" értelmezhető, addig a Magyar szoba a kulturális interakció szimbolikus tereként jelenik meg. A paraszti enteriőrben elhelyezkedő elegáns boás hölgy, felette a Thámár kitárulkozó aktjával, mellette az ülő Buddha porcelánszobrával a városi és a népi kultúra, a Nyugat és a Kelet, a modern festészet és a tradicionális népi művészet szembesítése. Hasonló társítás jellemzi a Párizsi műtermet, ahol a feleségéről festett portré a népművészeti tárgyakkal díszített fal elé támasztva jelenik meg, míg mellette a színes keleti szőttessel leterített asztalon két virágcsokor szimmetrikus keretében egy Buddhaszobor tűnik fel (hasonló elrendezésben, ahogy a Tulipános ládán fogják közre a virágoka sokác babát).116 (IV.31.) Csók párizsi műterme valódi „kontakt-zóna", amelyben Thámár, Parisienne, Buddha és a tulipános láda alakjait a befogadó nyugati alkotó tekintete hozza közös nevezőre. Csók 1910 körül szívesen társította egymáshoz műterme különféle eredetű és stílusú tárgyait, így kerülhetett a feleségét elegáns párizsi hölgyként ábrázoló életképek enteriőrjébe a sokác
