Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Szó és kép - Révész Emese: Csók István irodalmi illusztrációi
402 SZÓ ÉS KÉP / XXI. RÉVÉSZ EMESE: CSÓK ISTVÁN IRODALMI ILLUSZTRÁCIÓI XXI.11. XXI.13. XXI. 11. „Nyargalva mentem ki a falu farkára", Gvadányi-illusztráció, 1904 XXI.12. „Akasztott egy bográts húst a szolgafára", Gvadányi-illusztráció, 1904 XXI.13. „Hát meglátám Pestet és Budának várát", Gvadányi-illusztráció, 1904 nek látásmódja közeli rokona a Nádasdy Mausoleum Isaac Maior nevéhez kapcsolódó csataképeinek.19 Csók a Régi magyar költészet második kötetébe Gvadányi József Egy falusi nótáriusnak budai utazásához készített hét illusztrációt. Az 1790-ben megjelent verses utazási regénye majd száz éven át az egyik legnépszerűbb magyar olvasmány volt. A török háborúk kora utána Gvadányi verse Mária Terézia felvilágosult birodalmába kalauzolja olvasóit, bőven kitérve a rokokó városi szokás- és divatvilágára. Csók nyitóképe a lován útnak induló falusi jegyző sziluettje.20 (XXI.11.) Képi ihletője a költeményhez kapcsolódó egykorú ábrázolás: a vers 1790-es pozsonyi kiadásának fametszetes borítóképe. Csóka lován léptető peleskei nótárius alakját tömörítetté emblémává, elhagyva a táji környezetet, körvonalaira redukálva a lovas figuráját. A jegyző hortobágyi időzéséhez kapcsolódik az ezt követő illusztráció.21 (XXI.12.) Ahogy egyik Balassi-illusztrációja esetében, Csók ezúttal is saját vázlatkönyvéből merített, amikor a nótáriust bográcsgulyásra vendégül látó pásztor alakjához felhasználta saját bugaci élményei nyomán született Bugaci pásztor (XIV.3.) című kompozícióját, amelyet a Műcsarnok 1900-as téli kiállításról már ismerhetett a közönség.22 A Budát üdvözlő nótárius (XXI.13.) mögött megjelenő városképhez Csók nyilvánvalóan szintén használt olyan metszetelőképeket, amelyek a Mária Terézia által újjáépített várpalotát keleti nézetéből ábrázolták.23 A századvég szimbolizmusának érzékenysége a szürrealitás iránt egyedül azon a jeleneten érhető tetten, amely egy pesti álarcosbálba csöppenő falusi jegyző élményeit illusztrálja.24 (XXI.9.) A fiatal lány és öregúr kettősét Gvadányi szövege is kiemeli, a maszkabál kavargó tömegének groteszk alakjai viszont Csók fantáziájának szülöttei. Ezzel rokon groteszk látásmód jellemzi két rokokó dáma alakját.25 (XXI.10., XXI.15.) A rokokó különös vonzerővel bírt a századforduló művészeire, akik olykor a letűnt Árkádia nosztalgikus koraként láttatták azt, máskor pedig egy hanyatló kultúra hedonisztikus, élvhajhász világaként.26 Csók rajzai a rokokó mondén miliőjét idézték meg, némi dekadens, groteszk hangnemmel vegyítve Gvadányi provinciális kritikáját.27 (XXI.14.) Autonóm kép-vers: Kemény Simon versei Kemény Simon a Nyugat köréhez tartozó költészetét a századforduló szimbolista lírája határozta meg. Verseiben gyakran használt festői elemeket, színekre vagy képekre vonatkozó leírásokat. Ezen túlmenően Csók festészetével legfeljebb erotikusán átfűtött, kéjvággyal és nőgyűlölettel párhuzamosan jellemezhető nőképe mutatott némi rokonságot. Az Athenaeum által 1930-ban megjelentetett kötet igényes amatőr kiadás volt.28 Tipográfiáját a Nyugat könyvek tervezőjeként is ismert Falus Elek jegyezte. Kötéstáblájának selymét külön e célra a Kispesti Textilgyár kivitelezte. A festő közreműködése (szokatlan módónja kötet címlapján hangsúlyosan is helyet kapottjelezve, hogy az„Csók István három eredeti kézzel színezett illusztrációjával" látott napvilágot.Tipográfiailag a költő és festő neve ily módon csaknem egyenrangú szerepet kapott, ami valóban megfelelt a szöveg és kép viszonyának. Csók ugyan csak három kompozícióval szerepelt a kötetben, azok azonban egyetlen költeményhez sem kötődtek közvetlen, illusztratív módon. Kemény Simon legtöbb verséből a nagyvárosi életérzés komor melankóliája árad, amelyre Csók képei semmilyen módon nem reflektálnak. Művei inkább a versekkel párhuzamos alkotásoknaktekinthetőek, melyek hangulatukban, hangnemükben, stílusukban illeszkednek Kemény Simon verseihez, olykor kiegészítve, tovább gondolva azokat. A kötet képei ily módon nem tekinthetőek a hagyományos értelembe vett illusztrációnak, sokkal inkább nyújtanak a szavakkal egyenrangú vizuális benyomásokat. Míg századfordulós irodalmi illusztrációin a képek alatt szöveges kiegészítés tette egyértelművé a vonatkozó szöveg passzusát és helyét, ezúttal a képek autonómiáját egyértelműen jelzi, hogy (az alkotó szignatúráján kívül) semmilyen szöveges kiegészítést nem tartalmaznak. Első kompozíciója kavargó aktok örvénylő tömege. (XXI.18.) Alakjai közvetlen „leszármazottai” a Boszorkányok a Gellérthegyen című művének (XIII.8-9.), amelyen Csók a század elejétől fogva élete végéig dolgozott. A nagy mű vázlatait és változatait 1930 körül több kiállításon is
