Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A gyermkekkor nosztaligája - Révész Emese: A Züzü-ciklus
320 A GYERMEKKOR NOSZTALGIÁJA / XVIII. RÉVÉSZ EMESE: A ZÜZÜ-CIKLUS erkölcs és törvény, minden társadalmi intézmény".8 Az„apollói gyermek"a századfordulón a bűnbeesés előtti állapot romlatlan őrzője, s mint ilyen az óhajtott aranykor beteljesülésének legfőbb letéteményese volt.9 Filozófiai értelemben az elvesztett édenkert utolsó darabkája, aki azt az ideális létformát testesíti meg, amely felé az emberi nemnek is törekednie kell. Ily módon a gyermek az 1900 körüli évek eszményeinek egyik legfontosabb hordozójává nemesült; a bűntelen őskezdetet, szabad erőt és teljességet kifejező alakja a korszak irodalmi és képzőművészeti jelképrendszerében kulcsszerepet kapott. A Züzü-ciklus 1910-1911 körül készült első három darabjának tárgya a felnőttek világába megérkező csecsemő. Ezeken a kompozíciókon Csók a gyermekség kulturális pozíciójának meghatározására tesz kísérletet. A sorozat legkorábban elkészült darabja, a Züzü első sétája (kát. 67.) mind közül a leginkább szimbolikus értelmű. A babakocsiban,,első sétára" vitt csecsemő kísérői - éppúgy, mint a jelenet színtere - jelképesek. Együtt van itt mindaz, aki és ami Csók számára élete e fordulópontján különösen értékes: a mohácsi Duna-part, a babakocsiban újszülött lánya, oldalán pedig két „világrend" szépségei, a sokác parasztasszony ünnepi viseletében és a festő szépséges felesége divatos párizsi ruhájában. Mindkét öltözet drága és színpompás, viselőik saját kultúrájában a gazdagság és a szépség kifejezői, s a festő mindkét felületet vibráló, expresszív színfoltokkal kelti életre. E tarka színcsokrok között a babakocsi a fehér szín különböző árnyalataiból bontakozik ki. Az eltérő kulturális zónák közös jelenléte ekkor élénken foglalkoztatta a Párizsból mind gyakrabban hazatekintő Csókot. A Züzü első sétáját is átható kelet-nyugat kettősséget az 1910 körül festett műteremképein {Magyar szoba, IV.30.; Párizsi műterem, IV.31.) dolgozza ki.10 A„Parisienne"alakja nem sokkal a Züzü-kép megfestése után a Schiffer-villapatináján tűnik fel (kát. 93.): ugyanebben az öltözetben, kissé csábosabb testtartásban ő a Balatonpartján feltűnő ifjú tavasztündérek egyike. Az időben ezt követő, csupán korabeli fotókról ismert Népszínház utcának csak a címe utal hazai tájra, valójában még ízig-vérig párizsi mű ez, az„elvágyódás képe". (XVIII.3.) A hazatelepült család első pesti lakásának ablakából ábrázolt nyüzsgő, nagyvárosi utcakép az enteriőrrel azonos hangsúlyt kap. Előterébe a műterem gondosan megválogatott tárgyai kerültek és csupán e csendélet hátterében látható az anya ölében ülő kislány. Csók tehát a gyermekséget ismét kulturális szimbólumok hálójába helyezi: a kínai lovas bronza, a klasszikus szobor fejtöredéke és a rokokó jellegű, díszes óra a férfi-nő-idő fogalmi hármasát eltérő kulturális- és időzónák háromszögébe illeszti. A gyermek - a Züzü első sétája hoz hasonlóan - ismét két világ peremén megjelenő teremtmény, aki összekapcsolja a jelent a múlttal, a hétköznapokat a művészi alkotással.'1 A korai Züzü-képek trilógiájának harmadik darabja, a Züzü a gyerekkocsiban (kát. 68.) az előző mű új színtérre alkalmazott változata. A korábbihoz hasonlóan itt is hangsúlyos a Damjanich utcai lakásból nyíló kilátás. A járni tanuló, tehát egy-másfél éves kislány ezúttal járókában jelenik meg, kezében piros sipkás bohóccal.12 Édesanyja tőle jobbra ugyanabban a beállításban és ruhában pompázik, mint az első Züzü-képen, míg a kínai asztalkán elrendezett tárgyak a Népszínház utcai enteriőrt idézik meg. A gyermek itt a műtárgyak és a szépséges, felnőtt nő alatti zónában jelenik meg, a kultúra és intellektus magaslataival szemben„földközeli"ösztönlényként. Ezt a zónát Csókfestőileg is eltérő módon formálja meg: a szőnyeg színes foltjait játékosan beillesztve az asztalka körkörös lábazatába, így bontakozik ki a járni tanuló gyermek világa a színornamensek gazdagon áradó absztrakt szövedékéből. XVIII.3. Népszínház utca, 1911 körül (lappang) XVIII.4. Züzü a gyerekkocsiban, 1910 körül [kát. 68.] A gyermek saját világa Csók Züzü-ciklusa második harmadának középpontjában az óvodás korú kislány világa áll, az a világ, amelyet saját játékai népesítenek be, és sajátos törvényszerűségei magyaráznak. Nézőpontja összhangban van a századforduló gyermekszemléletével, amelynek legfőbb törekvése a gyermek önelvű világának megértése.13 A természet és társadalomtudományok különféle területei párhuzamosan tárták fel ezekben az években a gyermek testi és lelki működésének törvényszerűségeit. A tudományos kutatások összefogását a hazai gyermektanulmányi mozgalom XVI11.4.
