Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Jurecskó László: Népművészeti motívumok Csók István művészetében
A MEGTALÁLT PARADICSOM XV. GÄRTNER PETRA: TÁRGYTÖRTÉNETEK KÉPTÖRTÉNETEK XV. GÄRTNER PETRA Tárgytörténetek - képtörténetek Csók István festészetének néprajzi vonatkozásai Csók István magyar földhöz való ragaszkodásáról vallanak szép számban összegyűjtött néprajzi tárgyai. Párizsból vagy Münchenből, sikerei csúcsán vagy kétségektől gyötörten új utakat keresve, újra és újra hűségesen visszatért a hazai tájakra. A művész45 tárgyból álló néprajzi gyűjteményt hagyott maga után, amely 1962-ben a festő lányának, Csók Júliának ajándékaként került részben a cecei Csók István Emlékmúzeumba, részben a budapesti Néprajzi Múzeumba.' Ez az önmagában is rendkívül érdekes, eklektikus tárgyanyag azért érdemel különös figyelmet, mivel egyes darabok - keleti tárgyaihoz hasonlóan2 - Csók több alkotásán is feltűnnek. Ám jelentőségüket mindenekelőtt annak köszönhetik, hogy a műalkotásokon való szerepeltetésükkel, valamint a megörökítésük mikéntjével pontosan körvonalazható Csóknak a„magyar stílus" megteremtésére tett erőfeszítése. Ahhoz azonban, hogy felfejthessük ezeket az összefüggéseket, szükséges e tárgyak beható ismerete. A művész otthonából a következő műtárgyak kerültek múzeumba: 4 butella, 11 bokály, 1 vizeskanta, 1 fajansz kiskancsó, 2 dísztál, 1 gyári cseréptányér, 2 szabott főkötő, 1 parittyafőkötő, 4 bíborvég, 1 női mellény, 1 női ing, 1 sárközi női viseletbe öltöztetett rongybaba, 1 lepedőszél, 1 tulipános láda, 1 tálasfogas, 2 széktámla, 1 támlás ágy oromzata, 1 ágymennyezet-keretdarab, 1 tükör, 2 mángorló, 1 csutora, 1 kiskanál, 2 mécstartó, 1 életfa.3 E néprajzi tárgyak legtöbbje szerencsére lokalizálható, azaz a készítés vagy a használat helye többnyire megállapítható.4 Jóllehet a gyűjtés pontos helyéről és idejéről egyik tárgy esetében sincsenek adataink, Csóka Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Ügyosztályának vezetőjéhez, Koronghi Lippich Elekhez 1910 szeptemberén írott leveléből már számos darab meglétéről értesülünk, illetve azt is megtudhatjuk, hogy a népművészet iránt fogékony művész több tárgyhoz is festőútjai során jutott hozzá. „Műtermem falai régi magyar cseréptálak és korsókkal (melyek a legszebb perzsa hasonnemű dolgokkal fölérnek) vannak teliaggatva. Innen-onnan tíz éve már, hogy nyaranként magyar falvakban festegetvén, alkalmam volt összegyűjteni őket. Egyik sarokban tulipános láda. Amott üvegszekrényben hímzések, jegykendők és csipkék. A népiélek örökszépségű költeményei ezek. Himnusza, glóriája a magyar művészeti stílusnak! Pásztorlegények faragásai tükrön, fokosnyélen. A szerelmes vőlegény mángorlófára faragta ki szívét mátkájának. Érzése mily forrón sugárzik ki most is a tulipánjaiból. És ez a székhát, vagy az öcsényi iskolás fiuk naiv rajzai! - E környezetben festettem én Párisban is képeimet."5 XV.2. A tárgyak eredeti funkciója A következőkben a gyűjtemény darabjait a paraszti élethez kötődő eredeti funkciójuk, a közösségen belüli jelentésük/jelentőségük szerint tekintjük át, kitérve arra is - ha ilyen adat fellelhető -, hogy a művész otthonában milyen másodlagos funkcióba kerültek ezek a relikviák. Csók néprajzi tárgyainak első nagy csoportját a népviseleti darabok alkotják. Ezek - egy sokác ingtől eltekintve - valamennyien a sárközi női viselethez kötődnek.6 A családi állapotot a nőknél a fejviselet egyértelműen jelezte. A lányok pártát hordtak, hajfonatuk tövére és végére hosszú, díszes szalagokat tűztek,7 az asszonyoknak ellenben a lakodalmuk napjától halálukig csak főkötőben vagy kendőben szabadott megjelenniük.8 A sárközi falvakban a gyertyás menyasszonytáncot követően, néhol a lakodalom utáni reggelen került sor a menyasszony fejének bekötésére, a tekerődzésre. Az újasszony fejét bíbornak nevezett fátyolszerű, fehér fejkendőbe csavarták, majd I XV.2. Sárközi pár esküvői képe, az 1900-as évek eleje (WMM)
