Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

A megtalált paradicsom - Szacsvay Éva: Csók István-művek etnográfiai megközelítésben

A MEGTALÁLT PARADICSOM * Dolgozatomat Németh Lajosné Fülöp Katalin emlékének ajánlom. ' Csók 1990; Fülep 1990 2 Csók emlékírásának értelmezési le­hetőségeiről Id. Németh Lajos beve­zetőjét az Emlékezéseim elején. Né­meth itt Panofskyt idézi, aki szerint „egy művész írásbeli megnyilvánulá­sait öntörvényű alkotásnak kell tekin­tenünk". - Csók 1990.6. 3 Bogatirjov kutatásai a cseh, a szlo­vák és az orosz népi kultúra terü­letein folytak. Tanulmányai közül a legjelentősebbek 1985-ben jelentek meg magyar fordításban. Ld. Fol­­cloristica, 8. A néphagyomány ala­kulása. Pjotr Grigorjevics Bogatirjov válogatott tanulmányai. Fordításgyűj­temény. Voigt Vilmos (szerk.) ELTE - Bölcsészettudományi Kar Folklore Tanszék, Budapest, 1985. 4 Bogatirjov i.m. (3. j.) 49-55., 49. 5 Uo. 49-55. 6 Voigt Vilmos: Németalföldi köz­mondások id. Pieter Bruegel festmé­nyén: Magyar történeti folklorisztikai elemzéskísérlet. Ethnographia, Buda­pest, XCVI.évf. 1985.59-71. 7 Fél Edit: Újabb szempontok a vise­let kutatáshoz. A test technikája. Eth­nographia, Budapest, LXIII. évf. 1952. 408-415; Fél Edit: A test technikája. In: Mezőkövesd város monográfiája. Sárközi Zoltán - Sándor István (szerk.) Városi Tanács, Mezőkövesd, 1976. 547-552. 8 Brückner tanulmányaiból Id. Bildnis und Brauch. Studien zur Bildfunktion der Effigies. Berlin, 1966; Hinterglas­malerei. Ethnologia Bavarica, 3. Mün­chen, 1976; Gnadenbild und Legende. Land und Leute, 2. Kultwandel in Dimbach. Würzburg, 1978; Újabban: Bilder und Öffentlichkeit. Ästhetische Theorienbildung, museale Praxis, Veröffentlichungen zur Volkskunde und Kulturgeschichte, 81. Quellen­kritik. Würzburg, 2000; Kunst und Konsum. Massenbilderforschung. Veröffentlichungen zur Volkskunde und Kulturgeschichte, 82. Würzburg, 2000; Populäre Druckgraphik Euro­pas: Deutschland vom 15 bis zum 20 Jahrhundert, III., München, 1975. 9 Magyarul megjelent: Kép és kultusz. Balassi Kiadó Budapest, 2000. 10 Bringéus, Nils-Arvid: Volkstümliche Bilderkunde. München, 1982. 11 Sachs-Hombach, Klaus (szerk.): Bildtheorien - Antropologische und kulturelle Grundlage des Visual istic Turn. Suhrkamp Taschenbuch, Wis­senschaften, 2009. 12 A Néprajzi Múzeumba és a Szent István Király Múzeumba bekerült Csók István néprajzi hagyaték rész­letes leírását Id. e fejezet végén Gärt­ner Petra tanulmányaiban. 13 Az életfa több ága és virága hiány­zik, talán már a konstrukció elkészí­tésekor vette le Csók, hogy a kes­keny ágyperemen a kerek lombo­­zatú fa megállhasson. 14 Szojka Emese: A sárközi bútor. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai, / XIII. SZACSVAY ÉVA: CSÓK ISTVÁN-MŰVEK ETNOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN 239 10., Néprajzi Múzeum, Budapest, 2005. 113. - Szojka Fejér Gáborral egyetértve megkérdőjelezi a szék­támla 1716-os datálását. A tárgyat másodlagosnak, 19. századinak tart­ják. 15 Tátrai Zsuzsanna: Életfa (szócikk). In: Magyar Néprajzi Lexikon, I. Ortutay Gyula (főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.666-667. 16 Csak nagyon kevés falusi szövő­kultúra tudta megvalósítani a takács szőttesek magas szintjén a kelengye vásznainak előállítását - Sárköz erről (is) nevezetes volt. 17 Révész 2006.12. - A művész a fes­tett ládát a szülői ház padlásán fedezte fel, és onnan vitte magával Párizsba, ahol letisztogatta és csodá­lattal fedezte fel a felső réteg alól előtűnő, égő, eleven színeket. Csók Istvánnak a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban található híres tulipános ládája a 2011-ben megnyílt Csók-kiállításon a róla ké­szült festmény alá került. 18 Sinkó Katalin: Konferencia a „kép­hagyomány" (Bildlore) kutatásáról Lundban. 1984. szept. 17-20. Ethnog raphia, Budapest, XCVI. évf. 1985. 136-137. 19 Ld. pl. Brückner, Wolfgang: Der Blumenstrauß als Realie. Gebrauchs­und Bedeutungswandel eines Kunst­­produckts aus dem christlichem Kult. In: Zwanzig Jahre Institut für Realienkunde des Mittelalters und der frühe Neuzeit der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. Medi­um Aevum Quotidianum. 25. Krems, 1992.16-62. 20 Révész 2006; Lázár 1910 21 Révész Emese szíves szóbeli kiegé­szítése. 22 Révész 2010. 54; Malonyay a Du­nántúl, ezen belül Tolna és Baranya népművészetét bemutató kötetét 1912-ben adja ki. - Malonyay Dezső: A magyar nép művészete, IV. A dunán­túli magyar nép művészete (Veszp­rém, Zala, Somogy, Tolna). Franklin Társulat, Budapest, 1912. 23 Magdó Eszter: Variációk egy té­mára Csók István Szénagyűjtők c. fest­ménye és ennek variációi. ETDK, XIII. Kolozsvár, 2010. 22; Közölve: http:// etdk.adatbank.transindex.ro/pdf/m uvt_magdo_2010.pdf, letöltés dá­tuma: 2011.09.12. 24 Magdó i.m. (23. j.) 13; Csók kivéte­les képessége volt a pillanatképek gyors, stabil megjegyzése. Bastien- Lapage Szénagyűjtők képének isme­retében dolgozott, de Magdó szerint nem annak „szociográfiai" üzenete, hanem az idilli munkajelenet örökí­­tődik meg nála. Csók nem rendezte meg a jelenetet, hogy idilli megfo­galmazást kapjon. A szénagyűjtés a magyar paraszti kultúrában a 19. szá­zad utolsó évtizedeitől merőben más a Sárközben, mint Franciaor­szágban, nálunk a szénagyűjtés ün­nepi időszak, a viseletes tájakon a másodrendű legszebb nyári ünnep­lő ruháikban vonultak ki a rétekre, az ebédszüneteket tánccal és énekkel töltötték, későn estére érkeztek csak vissza a faluba; Andrásfalvy szerint: „a szénakaszálás a Duna mentén a szürethez hasonló, ünnepi közös, összesegítéses munka volt, melyet áldomással fejeztek be." - András­falvy Bertalan: A Duna mente népé­nek ártéri gazdálkodása. Ártéri gaz­dálkodás Tolna és Baranya megyében az ármentesítési munkák befejezése előtt. Ekvilibrum Kiadó, Szekszárd, 2007.281 -282; Hasonlóan történt ez Kalotaszegen is, ahol a kalákában végzett munkák ünnepi renddel tör­téntek. Ld. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Néprajzi Múzeum, Bu­dapest, 1892. (reprint: 1993.) 184. és Paládi-Kovács Attila: Szénacsinálás (szócikk). In: Magyar Néprajzi Lexikon, IV. Ortutay Gyula (főszerk.) Akadé­miai Kiadó, Budapest, 1981. 639- 640. 25„Szellemi és etikai műveltségük ro­konsága, emberi származásuk társa­dalmi elhelyezettségében gyökere­dzett. A nagybányaiak közt nem volt paraszti eredet, sem pediglen keser­nyés lelkű nagyvárosi proletár. Úgy­szólván valamennyien egyazon tár­sadalmi rétegből kerültek ki: a magyar vidéki úri középosztályból, így gyermekkori emlékei mindnyá­juknak kellemes vidéki otthonba szálltak vissza, vidám, világos ottho­nokba, többé, kevésbé egyszerű bar­napolitúros régi bútorok közé, ahova besüt a nap, s ahol tisztaság és rend honol. Budapesti közülök csak egy volt, nagyvárosban ez az egy nevel­kedett, a többiek iskoláikat vidéken végezték. Szüleik majdnem mind »lateiner« emberek, hivatalnokok, birtokosok voltak, nagyobb részük a magyar középnemesi osztály váro­siasuk leszármazottja. Egyik sem nagyvonalú, sőt legtöbbjüknek sze­rény anyagi lehetőségeik mellett nagy kockázatot és nagy áldozatot jelentett: fiát művésznek adni, kül­földre küldeni [...] természetükhöz közelebb állt az úri zárkózottság és üzleti élhetetlenség, mint a mindent keveslő paraszti önzés, vagy a prole­tárlelkiség epés elégedetlensége." Réti 1994.49. 26 Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim. Somogy Megyei Múzeumok Igazga­tósága, Kaposvár, 2006. 27 Egy lakás képe: „A szalon arany­selyme azt mondja, hogy madame Dubarryhoz jutunk. Holott egy hu­szadik századbeli és igen szolid úrnő fogad minket. Belépünk a férjeura dolgozószobájába: hogyan? Angli­ába jutottunk-e, valamelyik klubba? Dehogy barátom, belvárosi ügyvéd. Az előszobában - mint látjuk - agan­cson lógott a kabátunk, kalapunk. Egy percre azt hinnők, hogy vala­mely szibériai szarvasvadásznál jár­tunk. De a másikban visszavető­dünk a múltba, jó négyszáz évvel hátrább, mikor pillantásunk a rene-

Next

/
Oldalképek
Tartalom