Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Szacsvay Éva: Csók István-művek etnográfiai megközelítésben
238 A MEGTALÁLT PARADICSOM / XIII. SZACSVAY ÉVA: CSÓK ISTVÁN-MŰVEK ETNOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN XIII.14. delemanyag nem tartozik a magyar hiedelem rendszerébe. Ipolyi éppen a 80-as évektől fogalmazta újra a nemzeti irányú művészet mibenlétét:„nemcsak tárgyában, kivitelében is magyar". Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményeiben olvasható 1885-ben: „Nekünk csak egy kell, hogy művészetünk jó [...] aztán magyar legyen, kifejezésben s alakításban, s hogy a nemzet típusának és jellegének, szellemének és gondolatának kinyomatával bírjon, [...] s hazai életünknek népies, nemcsak alacsony, vagy éppen durva jeleneteiben, hanem magasabb szellemi, történeti, erkölcsi vallási, legendái, eposi, regei, mondai stb. eseményei és eseményei felfogásában, előadásában adjon méltó alakot [...] E nélkül nincs eredetiség és nincs nemzeti iskola."47 Sinkó Katalin megjegyzi, hogy a 80-as években kialakult vita a történelmi képről, bizonyos tekintetben már a műfaj válságát is jelezte. Csók István tematikái, megfogalmazásai és stílusvilága gyakran közelít a népművészeti alkotások stílusa felé. A műveiben egyfelől visszatérő motívumok, képelemek láthatók: tárgyak (ilyen például a láda, a kancsók), terek, térrészletek, bizonyos emberalakok, vagy emberi gesztusok, mozdulatok, sőt embercsoportok. A képek újraalkotásai, részletek átvétele korábbi művekről, átdolgozások pedig emlékeztetnek a„népi"alkotási folyamatok sajátosságaira, ahol kész (átvett) elemek újraalkotásával teremtődnek meg a népművészeti produktumok. Noha a népművészetről szóló elméleti viták a 1980-as évekre lezárultak,48 a népi alkotási folyamatok mikéntjéről maradandónak látszik W. Brückner egy korábbi megfogalmazása, mely szerint a népi alkotásoknál rekreatív folyamatokról beszélhetünk.49 XIII.14. Modellfotó a Báthory Erzsébethez (SZIKM)
