Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Szacsvay Éva: Csók István-művek etnográfiai megközelítésben
A MEGTALÁLT PARADICSOM / XIII. SZACSVAY ÉVA: CSÓK ISTVÁN-MŰVEK ETNOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN 237 bátran közelítse meg a képeket a néphit, hiedelem, ördöghit, demonológia meghatározásai felől, annál is inkább, mert az elmúlt húsz évben felerősödött a történeti források felhasználása révén a hazai demonológiai kutatás.41 A hazai boszorkányhiedelmek első közreadója, Ipolyi Arnold a MagyarMythologia 1854-ben megjelenő, a magyarok ősvallását rekonstruáló munkájában megjegyzi, hogy a magyar néphitben nem ismerik a vámpír típusú démont.42 Pócs Éva a Magyar Néprajz sorozat VII. kötetében megerősíti Ipolyi megállapítására:„A magyar néphitből a mai napig is hiányzik a repülő, vérszívó stríga alakja."43 Pócs a boszorkánypereknek kétféle típusát különbözteti meg. Egy részüknél a vádlók által feltett kérdések között szerepeltek bizonyos vádpontok. Ezek között van az ördöggel kötött szövetség, a boszorkányszombaton való részvétel, az ördöggel való közösülés, kannibalizmus, fekete mise, a boszorkányok repülései, az ördög stigmái stb., amelyeket aztán tortúrával és próbákkal bizonyítanak. A perek másik típusa szerint a konkrét vádak: a boszorkányok rontása, amely például betegséget, impotenciát okoz, a tehén megbabonázása, az anyatej elapasztása stb.44 A magyarországi perekben a vádak (rontások és gyógyítások, napi károk, betegség, tehén tejének elapadása, babonázás stb.) nem mindig alaptalanok, mert a falusi javasasszonyok, bábák, füvesasszonyok gyógyító tevékenysége közönséges, mindennapi gyakorlat volt. Ezzel együtt a vádak bőségesen lehettek koholtak. Nem kétséges, hogy az egyházi hatóságok kapvakaptak a pertartás elrettentő erején; e perek bizonyíthatták a sátán jelenvalóságát és működését. Ezek a parasztság körében, kisebb városokban lefolytatott perek, amelyek szinte nyomtalanul eltűntek a művelődéstörténetből, nem azonosak a híres, a társadalom elitjében élők pereivel. Ez utóbbi esetében többféle koncepció lehetősége is felmerül (gazdasági, felekezeti, háborús, hatalmi, családok közötti perekés hatalmi csatározások, intrikák, rossz hír keltése stb.), amelyek minden esetben egyediek, és az írásbeliségben felbukkanva, írott toposzok alapján újra konstruálódnak. A vámpírtörténetek, amelyek a kannibalizmus aleseteinek tekinthetők, a történeti néprajzi irodalomban is megjelennek, minta néphit korabeli esetei.Tóth Péter csak óvatosan sorolta be a vérszívó, embert evő boszorkányhiedelem körébe Báthory Erzsébet történetét, mivel az eredeti periratok alapján a vérfürdő, vagy vérivó változatot nem tudta biztonságosan elválasztani. (Az előbbire nincsen szövegváltozat a folklóranyagban.) Ugyanakkor beleillik a magyarokról Európában a 12-19. századig ismertté vált írott források közé, amelyek a magyarokról alkotott negatív sztereotípiák történeti sorát adják. A Báthory Erzsébet-monda keletkezése idején csak a Kárpát-medence területén vált ismertté, szemben a Kinizsiről, Zrínyiről, Dózsáról megfogalmazott szövegekkel, amelyek a legborzalmasabb kínzásokról, emberevésről, kannibál lakomákról szóltak, és európai elterjedésűek voltak.45 Báthory Erzsébet mondája a 19. században lesz híressé Európa-szerte, és a korabeli híranyagok átvétele révén válik ismertté itthon is. A 17-18. századtól a magyarokról kialakított negatív sztereotípiák lényegében azon a gondolkodáson alapulnak, amely az idegenek ismeretlen szokásait a pogány szokásokkal azonosítják, és így kerülnek a keresztény Európa ellenségei közé.46 Báthory Erzsébet mondáját, európai körözése alapján sem lehetett a kannibalizmussal kapcsolatos vámpírhiedelmek közé sorolni, akkor is a kora újkori perszöveg szerint kínzást és tömeges gyilkosságot, fékezhetetlen, állatias ösztönök szerinti életet mutattak. Lehet, hogy a perkoncepció egy sikertelen rontás-gyógyítás sorozat esetére épült, ahol a beavatkozások halállal végződtek. Ekkor van divatban Dracula története is Európában. Mindkét história negatív képet közvetített a korabeli Magyarországról, melynek területéről eredeztethették a két történetet. Mindezek fényében felmerül a kérdés, hogyan kerülhetett volna ez a történet a Millennium ünnepi képsorába, a magyar nemzeti múltat patetikus, heroikus képekbe emelő szándékok közé? Ha Csók István a Mintarajziskolában kezdte a témát megrajzolni, volt-e ennek„iskolai felvetése"? Ipolyi Arnold, a korabeli pályázatok programjainak megfogalmazója és a bírálati szempontok kialakítóinak egyike, gazdag folklorisztikai anyaggyűjtése és kutatásai alapján bizonyos lehetett abban, hogy a téma alapját képező hie-XIII.12. XIII.13. XIII.12. Báthory Erzsébet, 1895 (megsemmisült) XIII.13. Báthory Erzsébet, vázlat, 1917 körül [kát. 15.] I
