Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Szacsvay Éva: Csók István-művek etnográfiai megközelítésben
\ A MEGTALÁLT PARADICSOM SZACSVAY ÉVA: CSÓK ISTVÁN-MÜVEK ETNOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN 231 XIII. SZACSVAY ÉVA Csók István-művek etnográfiai megközelítésben* Az alábbi vizsgálatom alapjául a festmények gazdag etnográfiai tematikái, Csók István hagyatékából a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe került tárgyak, továbbá a művész Emlékezéseim című írásának szövege és Fülep Lajoshoz való kötődésének írott emlékei szolgálnak.' Megkísérelhetjük kimutatni, hogy a festő hogyan látta az etnográfiai anyagot, és az etnográfiai nézőpont mit fedezhet fel ebben. Az etnográfiai képcsoportokat a néprajztudomány kutatási területeinek tematikái alapján alakítjuk ki, de a képek üzeneteit azok belső, lehetséges dekonstrukcióiból is előhívjuk, lehetővé téve az antropológiai mozzanatok megjelenéseit. Az Emlékezéseim szöveganyaga utólagos és másodlagos értékű a képekben fellelhető mondandókhoz képest.2 Mégis jelentős, hiszen az életpálya második harmadának végén visszatekintve a megtett útra, a festő saját értékelésében és értelmezésében jelennek meg benne az etnográfiai tények, vagy gondolatok is. Képhagyomány, fogalmi rendszer, módszerek Elkerülhetetlen, hogy a képtudomány elemzési lehetőségéről röviden ne szóljunk. Két területét ismerjük, az egyik a magas művészetben történő elemzési szempontok új keletű átalakulásáról szól, a másik a módszernek az etnológiába való behatását, a vizuális antropológia területén való megjelenését tartalmazza. Még mielőtt a népi kultúra kutatási területén megjelent volna a képhagyomány-elmélet (a„Bildlore" Nils-Arvid Bringéus, svéd etnológus fogalma), néhány kutató már kiemelten foglalkozott a kérdéssel: mit jelent a képzőművészetben a népi elem, és mit nevezünk népművészetnek? Mit jelentenek a festőművészeti anyagban a népi ábrázolások, illetve mit fogad be a vidék a városi kultúrából? Néhány példát érdemes felidézni a Bildlore-t megelőző etnográfiai képvizsgálatokból. Pjotr Grigorjevics Bogatirjov, a folklór és etnográfia első kiemelkedő jel-jelentés kutatója, aki különösen érdeklődött a népi kultúra„túlfejlesztetten"dekoratív anyagai (műfajai) iránt, továbbá megkezdte a tárgyi világ folklórjelentéseinek feltárását (pl. a házépítés hiedelmei) és vizsgálta a strukturalista és funkcionalista iskolák szerepét a jelentések felfejtésében. A jelentések különös halmazait tárta fel a népi színjátszás és a színjátékszerű szokások területén, ahol a vitákban felmerült az esztétikai szempont kérdése is.3„A régi korok művészeti hiányosságainak kiküszöbölésére irányuló kísérletek (egyes népek egzotikus művészeti elemeinek átvétele) jellemzőek napjainkig terjedőleg csaknem minden új művészeti irányzatra. Ezzel kapcsolatban elegendő Picassónaka néger művészethez való vonzódására utalnunk"-írja Bogatirjov, aki többek között a képek értőjeként és vizsgálójaként reflektált az 1930-as években a népművészetet leértékelő vitákra.4 Megközelítésének egyértelműen társadalomfilozófiai oldala van, az esztétikai viszonylatokról nem is esik szó, csak a jó és a rossz adaptációról olvashatunk.5 A képek folklorisztikai elemzésére példa Voigt Vilmos 1985-ben publikált Németalföldi közmondások id. Peter Bruegel festményén - Magyar történeti folklorisztikai elemzéskisérlet című tanulmánya.6 Voigt az 1559-ben készült németalföldi képen megfestett közmondásokat azonosította a magyar közmondásokkal, és történeti korszakhoz kötötte azokat. Szintén képanyagra épült Fél Editnek a viseletes öltözetű és kivetkőzött matyó asszonyok testtartásáról és mozgásáról készített tanulmánya, amelyhez a szerző különböző testtartás- és mozdulatjelentéseket XIII.1. Varró lány, 1887 (mgt.) I XIII.1.
