Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Fajcsák Györgyi: Csók istván hagyatéka a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban
206 GYÖNYÖRÖK KERTJE / XI. FAJCSÁK GYÖRGYI: CSÓK ISTVÁN KELETI TÁRGYAI XI.7. egy denevér díszítésű veret közbeiktatásával függesztették egykor ívelt tartószerkezetű faállványára. Az ovális talapzatú, négy lábon álló állvány mára teljesen szétrepedt, archív fotón látható egykori formája. XI.5. Hím fo-oroszlán (Kína, Jiangxi tartomány, 18. század eleje) Biszkvit zöld, barna és sárga mázzal (sancai); hiányos, törött Magasság: 18 cm; talpátmérő: 8,2 cm HM, Itsz.: 64.58. Négyzetes, áttört talapzaton ülő, kisméretű állatalak. Eredetileg, életnagyságú szobrokként a kínai buddhista épületek bejáratát őrizték oroszlánpárok. A hím állat mellső lábával varázsgömbön támaszkodott, a nőstényt mindig kicsinyével ábrázolták. Ez az oroszlánfigura egy hímet mintáz, mellső lábával egykor egy gömbön támaszkodott. Az állat teste zöld mázas, sörénye és farka padlizsánszínű, a farok vége letörött. Bozontos sörénye sárga csigákban keretezi fejét, és végigfut az állat hátán is, amelyhez lótuszkehely formájú gyertyatartót illesztettek. A gyertyatartó lótuszt idéző szára zöld mázas, míg leveles szájpereme padlizsánszínű. A talapzatot ék alakban benyúló textília díszíti. A formák, a mázazás és az európai piac igényei szerint megváltoztatott funkció (gyertyatartó) egyaránt a Kangxi-kor (1662-1722) jellegzetessége. Export kerámiaként ilyen tárgyak főként a 18. század első negyedében érkeztek nagy mennyiségben Európába. Sok esetben e tárgyakat fémtalapzattal és aranyozott bronz gyertyatartóval egészítették ki. Csók István párizsi tartózkodása idején vásárolhatta, amit a talapzaton talált Au bon marché 01 címke is megerősít. XI.6. Álló gyermek, kezében lótusszal (Kína, Jiangxi tartomány, 18. század eleje) Porcelán, máz feletti vasvörös, zöld, sárga és fekete festéssel Magasság: 25,9 cm; talpátmérő: 7 cm HM, Itsz.: 64.68. Négyzetforma, lótuszvirággal díszített talapzaton álló fiúcska, két kezével mellkasához szorít egy vázát, melyből leveles lótuszbimbó nő ki. A kisfiú főnixmintás, színes ágyékkötőt visel, vállait gallér takarja, karjain és bokája felett kar- és lábperecet hord. Homloka fölött, fekete varkocsában piros átkötő látható (hogy lánynak gondolják a démonok). A szerencsefiakat ikerpárként, duci gyermekalakként ábrázolták (He he erxian„egyetértés, harmónia két fia"), s jókívánság gyanánt ajándékozták egymásnak a kínaiak. Különösen szívesen ábrázolták őket a kínai újévi fametszetes képeken (nianhua). Az egyetértés és az egység jelképeként az egyik fiúcska lótuszvirágot (he), a másik kincsesdobozt (he) tartott a kezében. Ez a porcelánfigura lótuszvirágos vázát tart, s egy figurapár bal oldali alakja lehetett. Párja nem került a gyűjteménybe. XI.7. Nevető Buddha, baljában zsákjával (Kína, Jiangxi tartomány, 19. század első fele) Porcelán, máz feletti színes festéssel Magasság: 16,8 cm; talpátmérő: 15,7 cm HM, Itsz.: 68.42. Jobb térdétfelhúzva, bal lábát behajlítva tartó buddhista porcelánfigura. Alakja egy chan- buddhista vándorszerzetes groteszk alakját idézi, akit Maitréja, az eljövendő Világkorszak Buddhájának megtestesüléseként tiszteltek Kínában. Elnevezése csak Európában ismert Nevető Buddhaként. Kínában „Nagypocakú" vagy „Zsákot hordó" (Budai heshang) néven említik. Fedetlen melle, feje, kezei és lábfejei fehér mázasak. Vállairól lecsúszott köntöse téglavörös, s fekete-fehér szegéllyel díszített. Köldöke alatt testét és lábait színes, kékeszöld alapon rózsaszín virágokkal és leveles ágakkal mintázott kelme borítja. Jobb keze sérült, felhúzott térdén pihen, ebben feltehetően olvasóját tartotta; baljával pedig zsákja száját fogja, innen származik kínai elnevezése „Zsákot hordó"is. A chan buddhista legendák vidám vándorszerzetesként örökítették meg alakját, aki botra tűzött vagy vállára vetett zsákjával járta a vidéket, kéregetett, s zsákjába gyűjtött
