Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról
ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI. KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS 157 Első itteni bemutatkozásának, a Dolce far niente című, úgymond „eladásra szánt" miniatűrjének szakmai botlás számba menő, később már szégyellt esete után azonban annál magasabbra tette magának a mércét.7' Itt megkezdett két nagy vásznának keletkezéstörténetét már ismerjük. Nézzük meg, mi az a kevés, amit sikertelenségük okáról később maga a művész mond. A Melancholia és a „Szabadíts meg a gonosztól" Csók saját számvetésében „krízisképek", éspedig személyes értelemben azok: sorsvallomások. Csók „megváltó" erőt tulajdonított nekik, egzisztenciális és művészi értelemben egyaránt. Mint láttuk, megfelelt ez az alkotásaiban élő, azokat megszenvedő zseni századvégi felfogásának.„Mert attól a zsibbadt depressziótól, melyben München óta megbénult minden akaraterőm, csak úgy remélhettem szabadulást, hogyha képen érzékeltetem mindazt a keserűséget, mely lelkemben felgyülemlett. Gondoljatok csak Dorian Gray bűvös arcképére. Ahogy az magába szívta Oscar Wilde démoni hősének minden bűnét, aljasságát, biztosra vettem, a Melancholia hasonló szolgálatot fog tenni nekem. [...] Mikor aztán a képpel magamra maradtam, úgy néztem rá, mint nézne a keresztfára az a felfeszített, ki még élve leszabadulhatott volna"- írja az Emlékezéseim ben.72 A másik mű életrajzi motívumairól részletesebben szóltunk. A váratlanul nekik szegezett vandalizmussal Csók egyik esetben sem tud elszámolni. Ehelyett hosszan értekezik arról, hogy sose tudta, mikor van kész egy kép, meddig tart az alkotás ihlete, mikor szűnik meg a „varázs", és hogy műve mely pillanatban laposodik szimpla„olajfestménnyé". Azaz, hogy mikor kell a festést abbahagyni.73 A zsenifelfogás azonban ennél hitelesebb magyarázatot kínál, s itt még csak nem is a gyötrelmekkel járó, romantizált platóni megszállottság vándormotívumára gondolunk. A teremtője által megtagadott műalkotások, mint az alkotói krízis tragikus tükörképei, általában maguk kell, hogy bűnhődjenek. Fontos momentum, ahogyan Csók képrombolását Ferenczy Károly utólag szóvá tette, jelezvén azt is, mivel tartozik az igazi, elhivatott művész önmagának és korának. Egyszer váratlanul toppant be Csókhoz, amikor az portrét festett - „bűnös módon" megrendelésre, fotográfia után! Mivel Csóknak már nem volt ideje a képet falnak fordítani, viselnie kellett barátja szemrehányását:„És ha tízezret fizetnének, ha az éhenhalástól menekülnél meg, akkor sem volna szabad neked ilyesmit vállalni. Nézz csak körül, folytatta, van-e olyan munkád az összevagdalt két nagy kép után, amiről lehet beszélni? Még jó, hogy Vénusznak megkegyelmeztél, s rámutatott a női aktra, mely az összevagdalt képből szerencsére megmaradt. Kár lett volna érte, mint ahogy kár volt a Krisztus-képért magáért is."74 Csók neki is azzal válaszolt, hogy a vásznat sajnálatosan „agyonfestette". Ferenczy - aki maga is hasogatott, s aki saját életművét 1903-as nagy kiállítására készülve könyörtelen kritikával igencsak megkurtította - Csók szerint elfogadta ezt a magyarázatot. Szerintünk pedig csupán lezárt egy beszélgetést, amely, ha vitává kerekedik, megtakarítja nekünk a történeti széptan modern ingoványába kényszerítő oknyomozást.„Nagybányán [...] ma szimbólumot festeni tisztára anakronizmus" - idézhetjük vissza Csók önreflexióját.75 De vajon miért? Rendeltetése szerint a „Szabadíts meg a gonosztól" igazi „névjegykártya" lett volna egy természetelvű mozgalomba. A nagybányaiakkal való rokonságot, a természet iránti tiszteletét Csók mindenekelőtt a kompozíció centrális motívumával, a Pán-jelenettel kívánta demonstrálni. Reviczky Gyula verséből a festő a természet dicséretét és féltésének gondolatát „olvasta ki", s művében ezt a szép testű Vénusz hatalmával felékesítve, a számára mindig kedves aktfestés eszközével szerette volna a naturalizmus stílusára felesküdött barátainak és közönségének felajánlani. A verset lezáró, látomásos keresztfa pedig a készülő mű dimenzióit világképi értelemben immár kozmikussá, műtörténeti értelemben „klingerivé" növelte. A vallási szinkretizmus ritka ikonográfiája kellőképpen ambicionálhatta a művészt, méltóvá tehette kísérletét, és már vázlatos állapotában is sikert ígérhetett neki. Feladta alkotójának a mesteri komponálás leckéjét is, vagyis igazán komoly kihívást jelentett. Maga a mű azonban, a tiszta festőiség és a plein air követelményének fényében, kezdett leválni Nagybánya mind homogénebbé váló szellemiségéről. A historizáló attitűd, az antikfigurák és fantázialények, amelyek Nagybányán éppúgy nem voltak honosak, mint Arnold Böcklinéi VI.18. VI.18. Nagybánya látképe az 1940-es években I
