Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról

-L

158

ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI. KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS

Zürichben vagy Münchenben, a mesét, történést sejtető csoportfűzés, a nagy érzelmi telítettségű szimbólumok és azok bonyolult, allegorizáló összjátéka mind-mind gondolati-fogalmi eredetűek voltak, azaz közbülső tényezők a szem és a természet között, így az iskolától egyre idegenebbek. Amit ezek együttese általában eredményez, azt a német műkritika„Denkbild"-nek nevezte már példaképe, Kiinger esetében is.76 A képzelet szüleményei pedig nem a látvány gyermekei, s ennek feszültségét a festővásznon csak kivételes tehetséggel lehet áthidalni. A napkeleti bölcsek előbukkanhattak a lombok között Ferenczy sétáján,77 és Jézus tanítványai körbeülhették a város fölötti domboldalt,78 hiszen helybéli hús-vér emberek modellálták őket, de a mélyzöld görög tenger, az antik szentély és a kecskelábú, kecskeszarvú mitikus figurák vajmi kevéssé képezhették helyi tapasztalat tárgyát. Csók festményét nem a közvetlen természet ihlette, mint azt az iskola Lyka által leírt„misztériumjátéka" megkövetelte, hanem az irodalom preformálta, s ez az ő legvégső és egyben jóvátehetetlen „vétke". A természetnek nem a természettel, hanem a költészettel való házasságából származott, s ennek tudható be nemcsak a művész kudarcélménye akkor, hanem a zavar és a csend annak jelentésrendszere körül mindmáig. Flogy miről is mesél a„krisztusos"nagy kép, Csók nem tárhatta volna föl anélkül, hogy ne említse versélményét, de a jelek szerint kortársai sem tudtak vagy akartak mélyebbre ásni annak keletkezéstörténetében. Ha ráismertek is a festmény poétikus alapötletére - hiszen a Reviczky-költemény valóban közkedvelt volt -, nem emlegették. A festő persze vélhette úgy, hogy a vászonra vitel során jócskán eltávolodott költői forrásától, vagyis hogy a Pán hálálóról saját invencióként már leválasztotta a maga Pánját, mi több, annak fókuszba állításával immár a maga különálló természetvallását és ars poeticáját adta. Az allegorizáló irodalmiasságnak azonban még az áttételes módozatai sem voltak kedveltek mára Nagybánya előtti„nagybányaiak"körében, az elhagyni vágyott Münchenben sem. Elutasítása majd minden eddig idézett forrásunkban kimondva-kimondatlanul benne volt. Az iskolaalapítók már 1896-ban, Kiss József Nagybányán tett látogatásakor nyilvánvalóvá tették, hogy a költészetnek hajlandók ugyan önálló inspiráció révén me//érendelődni, de alá nem.79

Az, hogy a Pán halálát Krisztus diadalával egybefűző alkotásán Csók István festői rutinja gyengélkedett, vagy, hogy a kép vesztét pillanatnyi szeszély okozta, nem zárható ki, ám nem is valószínű. Sokkal kézenfekvőbb, hogy festőnk és a nagybányai iskola nem lélegeztek együtt. A„látomány''és a prózai valóság ihletett alterálása nem vált az ő rendszeres gyakorlatává. A századvég azonban számos kibontakozási lehetőséget nyújtott. Csók, aki az univerzális témát, pogányság és kereszténység mítoszát átmenetileg új mítosszal, a„magyar föld" és a „magyar kenyér" ciklikusával váltja majd fel, ezt követő párizsi korszakában pedig ismételten belemerül az emberiség kollektív szimbólumainak világába, Nagybányán nem tudott, de talán nem is akart gyökeret ereszteni. E heroikus vidékről a „Nagy Műnek" csupán merész ábrándját vitte magával.

VI. 19. Ferenczy Károly: A nagybányai festők kiállításának plakátterve, 1897