Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról
ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI. KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS 151 kép jobboldalán, akkor talán nem volt szükség vele szemben a romos antik oszlop körül fohászkodóknak a vázlaton látható nagy, önálló csoportjára sem. A baloldali alakok a kidolgozás során közelebb kerülhettek a kereszthez, tartalmi és kompozíciós tekintetben alárendelve annak. A kereszttől elfordulok nagy tömegén Réti Pánt és kíséretét értette, amely Vénusz és Krisztus között helyezkedett el ebben az antik embereket-isteneket összeterelő, virtuális történésben. Pán pedig bizonyosan ott volt a nagy képen is, méghozzá a vázlathoz hasonlóan, azaz középen. Bizonyságát ismét csak a Vénusz-töredék őrzi. A vörös drapéria mögött ugyanis mind a mélyzöld tenger, mind a horizont hajnalpírja - Csók kolorizmusát dicsérendő - egymás fölé rendezve most is ott látható. Még a víztükör simaságát is látni véljük az egyszerre történeti-valóságos és mitikus tájban. A festmény e különös helyszínének, a tengerpartnak semmilyen más ideáltáj, mint a tengeren született Pán-mítosz, illetve az ezt alapul vevő Reviczky-költemény adhatja indirekt magyarázatát. Plutarkhosz, Turgenyev és Reviczky irodalmi„variációi" után Csók a festészet garasát tette le a témában.43 Akárhogyan volt is, a legendának és a két vallás szimbolikus felmutatásának részint versfüggő, részint szuverén rendje a megmaradt vázlaton is teljesnek és átgondoltnak mondható. A természeti lények gyásztól lesújtott csoportja alkotja azt a tartalmi-formai közepet, amelynek mindenfelé „sugároznia" kell. Mint metszéspontban ér benne össze a két világ, ahogyan nagy művében Kiinger is választott magának ilyen eszményített fókuszt (Pszükhé). Kiinger képének helyszíne egy ókort idéző táj, antik épületromokkal és az Olümposzra vonuló istenekkel. Minden érzéki lény - a pogány istenek és az első keresztények is - ebből a földi térből valók. Csók szenvedő Krisztusa azonban - s ez jelentős különbség - látomás a vázlaton, épp a földi tér lakóinak víziója. Értelme nem más, mint afohászkodók megváltás iránti vágyakozásának megtestesülése a horizont fölött megnyíló égi szférában, éppen Pán csoportja fölött, mintegy azon diadalmaskodva. A Diadalmas Krisztus alternatív képcím magyarázata is ez. A vázlaton a Reviczky által is jelzett„piros napkelte" Krisztus teste körül, kettős jelképiségbe csap át: a Keleten támadt reményébe és a szent véráldozatéba. Egybeesésük nyomatéka a nagy képen már valószínűleg nem volt meg, hiszen Réti realisztikusan megfestett Krisztusról beszél a vászon bal oldalán. Ez azt jelenti, hogy az Isten fia - mint Klingernél - azonos dimenzióba került nemcsak híveivel, hanem a túloldali pogányokkal is, a vöröslő horizonttól ellenben ugyanolyan távol.44 Ám ha így volt, egy másik vizuális effektus lehetett erősebb: a közös drámai színtérbe komponált istenek testiségének ütköztetése. Ezért írhatta Réti, hogy a feszülettől elfordulok Vénuszt imádták, Lázár Béla pedig - aki később „Ne vígy minket a kísérteibe" [sic!] címen emlegeti a valahai festményt -, hogy „Vénusz csalogatta a tömeget".45 Úgy tűnik, a megmaradt vázlat közelebb álla vershez, az egykor kiállított, nagy változat pedig egyénibb és vakmerőbb volt a vázlatnál. Az előbbi - Csók reneszánszizmusának megfelelően és vallomásainak tükrében - valójában inkább Vénusz diadalára épül. A Báthory Erzsébet után a mester ismételten próbára tette a festőtársakkal és a közízléssel szembeni függetlenségét és művészi elszántságát - ám az utat nem járta végig.46 Hogy a Pán haláláról szóló történet valódi mítosz-e, vagyis egylényegű az archaikus-antropomorf természeti képzetekkel, vagy inkább hellenisztikus kompiláció, késői művészi mese, azt hagyjuk a klasszika-filológia tudományára. Maga a kecskelábú, kecskeszarvú, bozontos figura a 19. század művészetében, legfőképp a már említett Arnold Böcklin munkásságában és a müncheni Deutsch-Römer-körben rendkívüli variabilitással volt jelen.47 Dionüszosszal együtt, akinek állandó kíséretéhez tartozott, Pán erős nyomokat hagyott az esztétikai-filozófiai irodalomban is, lásd Friedrich Nietzsche legkorábbi művét, A tragédia születését (1872) illetve végső számadását, az Ecce homot (1888). Pán képekben és jelentésben gazdag, egyszerre szemléletes és eszmehordozó motívum, amely képes volt századokon át öröklődni és gazdagodni. S hogy megtudjuk, milyen konnotációkkal terjedt ugyanekkor nálunk Magyarországon, lépjünk kissé vissza hazai népszerűsítőjéhez, Reviczky Gyulához. Annál is inkább, mert korproblémára érzékeny publicisztikája Csók eddig tárgyalt útját, vagy akár a nagybányaiak még tárgyalandó művészetszemléletét néhány további ponton megvilágíthatja. VI.12. / VI.11. Kiinger Krisztus az Olümposzon festményének középképe, 1897 VI.12. A titánok harca jelenet a Krisztus az Olümposzon alsó képtábláján, 1897 í
