Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról
1 150 ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI. KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS VI.10. VI.10. Vénusz-töredék, 1899 (MNG) temény (1878) főszereplőjét ugyanis egy nyári sétája során misztikus hangulat fogta el. Hegyláncok, erdők, patakok között járva eszébe jutott a híres görög hajó az Égei-tengeren, és vele együtt a Krisztus születése idején szárnyra kelt antik mese. Emlékezve az ott kihirdetett mondat varázslatos erejére, amelyet a messze nyúló part zokogva visszhangzott mindenfelől, hirtelen vágy fogta el őt is a hangos szóra. A körülötte ujjongó természet azonban valahogy ellenállt a halál gondolatának, ezért hősünk azt kiáltotta: „Feltámadott! A nagy Pán feltámadott!" Erre tapssal kísért örömhangok futottak végig a zöldellő hegykaréjon, s minden, de minden ragyogó ünneppé,„olümposzi nevetéssé" változott. Nimfák, drüádok és bacchánsnők szaladtak le a hegyekből a mezőre, élükön Diána, homlokán a hold ezüst sarlójával. Ám az istennőnek nagy hirtelen gyökeret vert a lába, szeme, ajka tágra nyílt a rémülettől. A kacagás elhalt, a látóhatár szélén pedig, mint tüzes pont, aranyló kereszt csillant meg egy távoli templom tornyán. A nimfaraj hirtelen eltűnt, s az író utóbb csak sejthette nyomukat a sűrű lombháló fehér foltjai között. Az író-hős (maga Turgenyev) jelenet- vagy inkább jelenészáró, rezignált sóhaja végül:„De mennyire sajgott a szívem azért az eltűnt istennő-rajért!"40 A verstől a képig Együtt vannak hát a Csók Istvánt inspiráló, egyetemes és magyar motívumok az ókortól a századvégig továbbgyűrűzően, amit az elpusztult nagy kép szerencsésen megmaradt vázlata (VI.9.) igazol vissza.41 Egy erős hatású olvasmányélmény, a Reviczky-vers kísérthette festőnket, amikor„nagy témát"keresett magának. írott forrást ehhez az állításhoz aligha találunk, a megfelelések azonban önmagukért beszélnek. A Pán halála egyébként ekkorra már mindenütt ismert és visszhangzott kultuszmű volt, a költő két saját összeállítású verseskötete pedig (Ifjúságom, 1874-1883; Magány, 1889) a szerző halálát követően a Reviczky-kultusznak is alapja lett. A sajtó nekrológjait sorra követtéka költő barátok, Tolnai Lajos, Ábrányi Emil, Komjáthy Jenő, Kiss József, Palágyi Lajos, Váradi Antal, Kozma Andor, Radó Antal stb. emlékező- és gyászkölteményei. A Reviczky-művek egy részét hamarosan franciára és olaszra is lefordították, Kern Aurél és mások pedig megzenésítették őket. A Petőfi Társaság 1891-ben közadakozásból emlékkövet állíttatott a költőnek a Kerepesi temetőben, melyet Köllő Miklós faragott, majd Budapesten utcát neveztek el róla. Benedek Elek tollából még ifjúsági regény is megörökítette őt. Az UzoniMargit (1901) hősnője ismeretlenül is szerelemre lobban a költő iránt, s annak halálakor zárdába vonul, hogy mint apáca járjon majd ki a férfi sírjához. Végül - még Csók festményét megelőzően - napvilágot látnak Reviczky Összes költeményei, az egykori jó barát, Koroda Pál kiadásában (1895).42 Csók vázlatán Aphrodité-Vénusz válik az antik világ megtestesítőjévé. A szerelemistennő „epifániája" önálló ötlet a képen, hiszen a versben csak a körtáncot járó „dévaj istenek" között sejthettük alakját. Mi már azt is tudjuk, hogy az ő figurája mindenki másénál hamarabb kezdett formálódni a vásznon, s hogy az ő kedvéért kellett, vagy kellett volna a Nagybányán megfogadott modellnek „istennővé" magasztosulnia. Vénusz azonban nem a vonzó nagybányai szépség véletlenszerű átlényegülése; a verstől ihletett kép immanens logikájában az ő aktja a teljes művészi mondandó igazi eredője. Az egykorú leírás aligha téved, amikor csáberejét emeli ki a hatalmas vászon legfőbb üzeneteként. Világosan ragyogó testét mély mitologikus értelem köti össze a kesergő nimfával, a nimfát a mellette kuporgó, megszeppent faunnal, mindnyájukat pedig a földön elterülő, halott Pánnal. A művészettörténet klasszikus ideáltájainak gyakori staffázsfigurái tartanak össze ebben az egyébként nehezen értelmezhető jelenetben, fantáziateremtmény voltukban zavarba ejtő elevenséggel. Nem kétséges e ponton Csók István távoli hódolata Arnold Böcklinnek, a Münchenben is ünnepelt, svájci festőóriásnak. Valószínű, hogy a női test„velenceies ragyogásátóL'elbűvölt festő időzavarba került, és egész képegységekkel nem készült el a kiállítás megnyitásáig, mint például az antik istenek jobboldali birodalmával. Erre utal, hogy a festmény felszabdalása után megmaradt Vénusz-föredé/cnek(VI.10.) testetlen húzószéle van: eddig terjedhetett a teljes képfelület. Ahogy olvastuk, Krisztus alakját Réti István a bal oldalra teszi, s ennek hitelt kell adnunk. Ha azonban nem volt Olümposz a nagy
