Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)
A móri csata emléke a néphagyományban
13 A móri csata. Josef Lanzedeili litográfiája. Franz Xaver Zalder rajza nyomán (Rózsa-Spira 1973, 268) Die Moorer Schlacht. Litografie von Josef Lanzedeili, nach der Zeichnung von Franz Xaver Zalder A történetekkel kapcsolatban foglalkozni kell a móri németek 1848-as magatartásával. Gyakran emlegetik Fejér megye magyar falvaiban, hogy a móri németek 1848-ban elárulták a magyar forradalmat: „Perczel elbújtatta a huszárjait a pajtákban. De a móri németek elárulták őket, meg a pajták előtt az utat szekerekkel eltorlaszolták. Ezért vesztettük el a csatát. Egy őrmester huszár átugratta lovával a szekereket, aztán visszakiáltott: Jaj lesz nektek móriak, ha visszajövünk!” (Csákberény, Gelencsér 1998, 65.) „Az egyik öreganyám csákberényi. Mondta, hogy a honvédek oda bújkáltak el a hidasokba. És a németek ott szurkálták le őket. A régi honvédemberek haragudtak is Mórra. Azt mondták, ha valami lesz, visszaadják ezt nekik, mert csak árulás után megy az.” (Csákvár, Dobos 1966,41.) „Mondta öregapám, hogy nálunk is tele lett a szoba menekültekkel. Széjjelugrasztották őket. A móriak svábok voltak. Elbújtatták a szénakazlakba a németeket. A honvédeknek meg adtak szállást. Levetkőztek, nyugodtak voltak, hogy nincs ott senki. Lefeküdtek egész nyugodtan. Mikor lefeküdtek, megtámadták őket a németek.” (Csákvár, Dobos 1966, 42.) „A móri csatába öregapám egyéves volt. Mikor Perczel Mórnak a csapatait elárulták a svábok. A Vértesbe ingbe-gatyába menekültek a magyar honvédek.” (Csákvár, Dobos 1966,40.) A móri csatáról legutóbb Erdős Ferenc írt, sem a móri bíró sem a mezőváros német lakóinak árulását nem említette (1998, 211-214). Ezt valószínűleg a környék magyar falvainak lakói utólag fogták a móriakra.
