Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)
24 becsukták reggelig, aztán onnan elvitték a Lórészigetre. Aztán ott alighanem ki is végezték." (Sajtos 1978, 3-4.) Sárosdon idős Rapai György nagyapjától hallotta, hogy "itt vitték át a láncos grófot is, a seregélyesi gróffal együtt. Honvédek hozták őket Aba felől, és Adony felé mentek a perkáti úton. Cudar helyzetben lehettek, mert segítségért kiabáltak a mi grófunknak, de az nem törődött velük." (Gyimesi 1986,2.) Egy kálozi és egy soponyai történetben a késett kegyelem mondaelemét is megtaláljuk: "Mikor Zichy Ödön behozta a horvátokat az országba, hazaindult ide Kalózra. Abán magyar hadiszállás volt, onnan aztán a környező utakat ellenőrözték. A gróf Soponyán belefu-10. ábra: Hirdetmény gróf Zichy Ödön kivégzéséről. ш ebbe a j árörbe д járőr. parancsnok megismerte a Zichy egyik kocsisát, mert korábban valamelyik birtokán intéző volt, de elcsapta. Megkérdezte, hogy hányadik kocsiban van a gazdája. Az aztán megmondta, így könnyűszerrel elfogták. Átvitték Abára, ott a csöpögőben állt egész éjjel, az eső meg folyott rá. A házigazdája dobott alá egy kéve zsúpot, hogy ne a vízben kelljen neki lenni. Hajnalban mindjárt tovább is vitték Csepelszigetre, ott meg egy cigány önként vállalkozott rá, hogy fölakasztja. Mire hozzákészültek, akkorra egy huszár fehér zászlóval ment fölmenteni, a gróf is meglátta, nem akarta engedni, hogy a nyakába tegyék a hurkot. Többen is segítettek a cigánynak, mert a tömeg meg már kiabált: Húzd hóhér, húzd! így mire odaért a felmentő parancs, addigra már meg is halt." (Csákvári 1978, 3.) Soponyán Kovács Józsefné Tóth Julianna (szül. 1887) 1978-ban így emlékezett Zichy Ödön elfogására és a késett kegyelemre: "A Zichy Ödön elfogatásáról nekem is rémlik valami. Úgy hallottam, hogy megállították a négylovas hintót ezek a huszárok, aztán megkérdezték: - Ki légyen? A Zichy mondta a nevét. - De hisz téged várunk! Leszállították a hintóról, elvitték ide föl, a Tóth Kovács amint lakik. Ott a csöpögő alá állították. Másnap elvitték. Aztán alighanem elemésztették. Úgy van, mert emlék-
