Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

25 szék, még beszélték azt is, hogy a Kossuthtól ment a felmentés, de későn. Aztán így az a cigány bűnhődött meg, aki a Zichyt elemésztette." (Sajtos 1978, 4.) A késett kegyelem mondája leggyakrabban az aradi vértanúkhoz kapcsolódik: a néphagyomány szerint I. Ferenc József császár megkegyelmezett a szabadságharc tábornokainak, de a halálos ítélet alóli felmentő levéllel késve érkezett meg a futár Aradra (Sándor 1948, 143-144, 1953, 168-174). Zichy Ödön Jellasiccsal való együttműködését emlékirataiban Szőgyény-Marich László csóri földbirtokos is elítélte. A bécsi Theresianum egykori diákjai magas közhivatalukról való lemondásuk után birtokközpontjuk - Kálóz illetve Csór - nemzetőrkapitányaként érték meg a horvátok támadását. Zichy, Fejér vármegye volt főispáni helytartója és Szőgyény-Marich, a bécsi magyar királyi udvari kancellária egykori alkancellárja ebben a minőségben találkozott 1848. szeptember 27-én a székesfehérvári püspöki palotában. Szőgyény-Marich László így emlékezett meg utolsó találkozásukról, s Zichy horvátbarát működéséről: "Zichy alig várta Jellasichot, mert Messiásnak tekintette, ki - mint monda - a jelenlegi prókátorkormánytól szabadítandja meg az országot. Én határozottan kárhoztattam ezen nézetét, s figyelmeztettem az elmaradhatatlan következményekre, valamint azon veszélyekre, melyeknek magát kiteszi, ha a - tőlem amúgy is rosszalt - horvát betörés iránt rokonszenvet mutat. О azonban tovább is megmaradt nézeténél, mondván, hogy rosszabb dolgunk a jelenleginél semmi esetre sem lehet. Ezután elváltunk egymástól, ő jó reményekkel eltelve, szomorú sejtelmekkel én a jövő iránt... Minden esetre első sorban ő maga volt okozója szomorú sorsának, mert nem elég, hogy Jellasichnak proklamáczióit átvette, s kocsijában magával vitte, továbbá, hogy Jellasichtól "salvus conductus"-sal volt ellátva, hanem ezenkívül ennek Fejérvárott léte alatt folyvást a városban tartózkodott, tisztjeivel állandóan együtt volt, s midőn serege a városból Buda felé kivonult, azt a sorompóig kísérte, s fennhangon így búcsúzott a tisztektől: 'Jó és szerencsés végzést kívánok, uraim!' Ezen a fején/ári nép annyira felbőszült, hogy nem lehetett kételkedni, hogy az első alkalmat felhasználják ennek megbosszulására." (Szőgyény-Marich 1903, 92, 96.) Zichy Ödön elfogásáról és kivégzéséről Szánthó Gábor abai református segédlelkész 1859-ben keletkezett feljegyzéseiben ezt olvashatjuk: "Abán voltam segédlelkész 1848-ban, midőn Jelasics berontott bitang, csőcselék hadával Tác felé Székesfehérvárra: ott adta ki zsaroló parancsait, de Pákozdnál a mi felkelőink által megveretett, s úgy elszaladt, hogy Bécsig meg sem állapodott. Ezután megjelent Abán Görgey Artúr mint honvéd főhadnagy, húsz kiszolgált magyar katona honvéddel, hogy ezeket a közeli falvakba szétküldi, mint leendő népfölkelési vezéreket; kettőnél többet Kalózra, ha újabb ellenséges csapat jönne. Én ajánlottam, hogy inkább Soponyára. Tehát odarendelt valami hatot, és ezek rövid idő múlva elfogták a volt megyei főnököt, gr. Zichy Ödönt, ki a seregélyesi gr. Zichy rokonaival Kalózra akart hazamenni. Őket Trankus honvédkapitány* Aba felé szállította, ott éjjel az utcán őriztette, mert még ekkor Jelasics nem távozott, s ezeknél sok * Trangoss István (1790-1863) a Hunyadi csapat századosa, majd az 50. honvédzászlóalj parancsnoka, honvéd alezredes.