Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)
9 A magyar parasztságnak az 1848-as forradalomhoz való viszonyát a jobbágyfelszabadítás ténye határozta meg. A jobbágyfelszabadítás bicskei kihirdetéséről, a robot megszűnéséről és ennek megünnepléséről Nagy István a következőket hallotta nagyapjától: "1848. március 15-én még nem tudtak bizony semmit. Este bezörgetett a hajdú az ablakon: - Holnap zabot vetünk! Ki is mentek a határba, nagy köd volt, csak dél felé kezdett felszállni. Délben kijött egy Jansen nevű hajdú, elkiáltotta magát: - Emberek, tudják-e mi az újság? - Mi vóna? - kérdezte öregapám. - Hát az, hogy megszűnt a robot! Na volt erre nagy öröm. Volt aki azonmód hagyott mindent és hazament. De volt egy Horváth János nevű ember, az azt mondta: - A zab el van vetve, leszántjuk, mert megeszik a csókák! Tizenketten ott maradtak, köztük öregapám is. Le is szántották szépen. Délután ismét kijött a hajdú azzal, hogy a nagyasszony (Batthyányné) áldomást ad nekik a kastély udvarán. Dolog után be is tértek a kastélyba. Akkor már volt, aki nagyba ivott. Öregapámnak volt egy kis csutorája, azt merítette meg vagy háromszor, s lehajtotta mindenki egészségére. De mesélte, hogy aki telhetetlen volt, az beleszédült a hordóba, annyit ivott, s ha ki nem húzzák, beleveszett volna. Otthon a faluban már tánc volt meg mulatság. Öregszülém is úgy fogadta öregapámat: - Hol tekergett ilyen soká? Az emberek már mind hazajöttek! Hát kend nem tudja, hogy megszűnt a robot!" (Gábor 1947a, 10-11, Dégh 1952, 146-147.) Csákvárra a fazekasok edénykereskedői hozták meg a jobbágyfelszabadítás hírét: "Öregapám mesélte, hogy a csákváriak akkor is csinálták az edényt. Aztán eljártak az Alföldre, Pestre, Pesten keresztül. Aztán ők hozták a hírt, hogy megszűnt a dézsma és a robot. Akkor földhöz vágták a vellát, hogy megszűnt a robot. Elmentek mind danolva haza." (Dobos 1966, 43.) Mezőkomáromban is az urasági hajdú tudatta a robotoló jobbágyokkal felszabadulásuk hírét, ahogy azt Megyeri János (szül. 1895) elmondta: "Nagyapám, Megyeri István kilencéves gyerek volt, de már ökrösszekeret hajtott Batthyány kegyelmes úr uradalmában. A március 15-ei forradalom után kijött a határba a herceg hajdúja, aki bejelentette, hogy nincs többé robot! A Kegyelmes Úr azt izeni, hogy aki nem akar neki dolgozni, az elmehet haza." (Kálmán 1978, 1.) Kalózon Bartos István (szül. 1898) beszélt a jobbágyfelszabadításról: "Amikor fölszabadították a jobbágyokat, akkor elrendelték, hogy a nemesek is fizessenek adót a földjeik után. Az uraság összehívta a kálozi nemeseket Nagyhörcsökre, a kastélyba. Elmondta, hogy ilyen és ilyen törvényt hoztak, de a kálozi nemesség ne fizesse az adót, a földjeiket pedig vegyék ki a többié közül egy helyre. Ezt a dűlőt máig is Nemes dűlőnek hívják. A jobbágyság egyszerűen tudomásul vette, hogy földjük a saját tulajdonukba került." (Csákvári 1978, 2.) Adatközlőm, Farádi Vörös Miklós (szül. 1909), maga is kálozi nemesi utód, 1978-ban arról beszélt, hogy az uradalom a Nemes-dűlőben fekvő földekre is rátette a kezét:
