Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A kései tanyásodás jellemzői
82 gyelmeztetett, hogy korábban a magyar néprajzkutatók a tartozéktanyák bűvöletében éltek, és a farmtanyák mindennapjai ritkán keltették fel érdeklődésüket. A szórványtelepülés Nagy Magyar Alföldre jellemző formájának a farmtanyás települést tartja, amelynek fogalmát így határozza meg: "A farmtanya földművelő család tulajdonában és használatában lévő, állandóan lakott, egyedül álló külterületi telep. Családi otthon és teljes értékű gazdasági udvar. Birtokosának általában nincs másik lakóháza. Körülötte terül el a hozzá tartozó termelőhely: a szántóföld, a kaszáló, a szőlő. Farmtanyás területen megvalósul a lakóhelyek és a velük kapcsolatban álló munkaterek érintkezése. A farmtanya a hozzá tartozó földekkel együtt gazdasági és települési egységet alkot." (Bárth 1997, 78.) Figyelemre méltó, hogy a földrajzi, történeti és néprajzi szempontból számos alföldi vonást felmutató Mezőföldön századunk első felében a Nagy Magyar Alföld településére, gazdálkodási módjára jellemző tanyarendszer, tanyás gazdálkodás kifejlődése elkezdődött. A birtokviszonyok településformáló, a gazdálkodás rendszerét meghatározó szerepére csak röviden utalok. A XVIH. században a Mezőföldön a terület nagy része nagybirtokosok tulajdonába került, rajta puszták, majorok fejlődtek ki, amelyek az uradalmi gazdálkodás színhelyeivé váltak. A kapitalizmus korában tönkrement egykori közép- és nagybirtokok területén a parcellázás után paraszti tulajdonba került földeken a lakó- és az üzemhelyet egyesítő paraszti farmtanyák alakultak ki. Néprajzi kutatásunk a tanya egyik ősformájának a nyári szállást tartja, amelynek "fő funkciója, hogy éjszaka és rossz időben védelmet nyújtson a határban dolgozóknak, pihenő helye legyen embereknek és igásállatoknak, szükség esetén teret adjon a gabonanyomtatásnak és a tárolandó terményeknek. E funkciók mindenképpen vagy legalábbis jórészt a földműveléshez kötődnek." (Bárth 1993, 408-409; 1996 a, 102). Ezek a fészerrel, istállóval ellátott telephelyek, amelyeket tavasztól őszig, a nagy mezőgazdasági munkák idején használtak, az Alföldön igazi tanyává fejlődtek. A nyári szállások kialakulását, tanyává fejlődését a Mezőföldön (pl. az enyingi tagosítást követően) tetten érhetjük. Munkámban a mezőföldi tanyák kialakulásáról, fejlődéséről, majd az 1950- es, 1960-as években bekövetkezett pusztulásáról, erőszakos elpusztításáról számoltam be. Mezőföldi tanyakutatásaim pontosan két évtizedig, 1978-tól 1997-ig tartottak. Helyszíni kutatásaim során számos egykori tanyatulajdonossal ismerkedtem meg, akiket az 1950-es, 1960-as években meghurcoltak, megfélemlítettek, nehezen szerzett tulajdonuktól jogtalanul megfosztottak. Rendszeres találkozásaink végén, az 1990-es évek elején az egykori tanyatulajdonosok kárpótlása is megtörtént. A kárpótlás ellenére ők is szólhatnának egy túrkevei asszony szavával: "Nincs, ahová lehúzódjunk. Se egy fa, se egy tanya." (Örsi 1994, 33). Vajon a földtulajdon 1990- es években végrehajtott magánosításának hatására írhatunk-e majd újabb fejezetet a mezőföldi tanyák történetéről, néprajzáról?
