Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A kései tanyásodás jellemzői
81 életében lejátszódott." (1942, 131). Ezeket a vállalkozó szellemű embereket valószínű, hogy nagymértékben áthatotta az a "tanya-vágy", amiről Veres Péter a Szűk esztendőben azt írta, hogy egy-egy jó fekvésű fold láttán még a napszámost is elfogta (1954, 225, 231). Sinka István a Fekete bojtár vallomásaiban tanya-vágyától hajtva így építette fel elképzelt tanyáját: "Néha a könyvek és betűk között azt is elgondoltam, hogy lesz majd nekem Panaszitón egy tanyám és az olyan tanya lesz, hogy olyan nem lesz ottankörül. Volt egy dombhát, azt szemeltem ki, hogy majd megveszem. Sokszor ha jól ellegeltek a birkák, félnapokig elkomáztam ezzel a gondolattal. Nagy lépésekkel kiléptem az udvart, a ház, az istálló helyit; hogy hol lesz a kert, az akácfaerdő, a nagy diófák; elhatároztam, hogy az udvart homokkal és kaviccsal feltöltöm, hogy ott soha ne legyen sár; hogy szöllőt ültetek, pöszmétebokrokat s hogy kicsi gyümölcsfaerdőket létesítek majd a földemen: itt egy csoport körtefa, ott meggy, amott alma, másutt szilvafa, közöttük búzaföld. Hogy a Panaszitónak azt a részét, ami enyém lesz, felárkolom, mély és széles árok lesz, odagyüjtöm a vizet, s a partjaira fűzfavesszőt dugdosok - legyen kosárnak való és kerítést fonni elég. A házba nagy kemencét óhajtottam, a ház elé nagy széles tornácot, az udvar közepire kutat, amit majd megfűratok, hogy mindig bugyogjon benne a víz. Nagy górét csináltatok, alatta lesznek majd a disznaim. Az istállóra nagy világos ablakokat számítottam rakni - szinte magam előtt láttam azt a tíztizenöt hold földet, amiből én egy kicsi új országot építek magamnak. Már tudtam, hogy hol lesz a lucemaföld, hol az árpa, és tudtam, hogy ennyi meg ennyi kendermagos tyúknak kell lenni s azt is, hogy majd hány kappant herültetek. Annyira beleéltem magam néha az ilyen tervezgetésekbe, hogy mikor felocsúdtam belőle és körül hordoztam tekintetem a szomorú, kopasz tájon, valósággal megdöbbentett, hogy nincs, nem igaz semmi." (1943, 154). A Mezőföld területe megkésve kapcsolódott be a tanyásodás folyamatába, nem járta végig annak az Alföldön végigjárt fejlődési fokozatait, hanem a század első felében már a legáltalánosabb farmtanya-formát adaptálta. Az itteni farmtanyák gazdálkodását nem nevezhetjük alföldi értelemben vett tanyás gazdálkodásnak sem, hiszen esetükben nem minden esetben alakulhatott ki a tanyás gazdálkodás legfőbb jellemzője: a lakó- és üzemhelyek megosztottsága. Ugyanezért a határukban farmtanyákkal települt mezőföldi községeket is csak igen korlátozott mértékben tekinthetjük tanyás településeknek. E megállapításomra reagálva jegyezte meg bölcsészdoktori értekezésem bírálatában Gunda Béla: "A bírálónak az a nézete, hogy ez a megosztottság nem volt általánosan jellemző az Alföldre sem. A gazdasági helyzettől függően egy-egy kettős megosztású tanya feltűnik a Mezőföldön is." A mezőföldi tanyák kialakulásának korában, a XIX. század végén és a XX. század első felében, már a Nagy Magyar Aliöldön is nagyszámú farmtanya épült. Erdei Ferenc a magyar tanyák között külön típuskéht tárgyalta a farmtanyát: "A tanya birtokosa teljesen és örökös kinnlakási szándékkal települt a tanyára, tehát a városban már semmi különleges tartozéka nincsen". (1942, 148). Maga a farmtanya szó is Erdeitől származik, amit szakkutatásunknak azóta sem sikerült jobb magyar kifejezéssel felváltani. Bárth János legújabb összefoglalásában arra fi
