Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A kései tanyásodás jellemzői
80 ból felért egy nagy földreformmal. Levezette a szociális feszültségeket. Nagy tömegeknek biztosított munkát, megélhetést, szegényes, de mégis önálló egzisztenciát. Azáltal, hogy szegények sokaságát tartotta vissza az Amerikába tántorgástól, magyarok tízezreit őrizte meg a magyar élet és a magyar jövendő számára." (1997, 79.) Község Terület Ebből /kh/ kisbirtok közép- és /kh/ nagybirtok /kh/ Adony 10 608 4 538 6 070 Baracs 10 137 5 244 4 893 Dunapentele 8 837 4 427 4 410 Perkáta 12 950 6 683 6 267 Rácalmás 9 208 4 775 4 433 Sárbogárd 9 014 7 038 1 976 Aba 15 507 6 421 9 086 Tác 10 413 5 587 4 826 3. számú táblázat: A kis-, a közép- és a nagybirtok területe néhány, a határukban farmtanyákkal települt mezőföldi községben 1930-ban. Gróf Károlyi Gyula 1935-ben tette közzé vizsgálatainak eredményét: minden 1000 kh nagybirtok felosztásánál 539 lélek esik el a munkalehetőségtől (Köztelek, 1937. január 13, április 21, 28). Heller András Fejér vármegye tb. szolgabírája, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem falupolitikai szemináriumának előadója 1937-ben éppen egy Fejér megyei tanyás községből hozott adatok nyomán jutott hasonló eredményre: "... Tác község S.(igray) és Z.(ichy) grófi uradalmai 1923 óta a következő változásokon mentek át: a földbirtokrendezés során elvesztettek 1018 kát. hold földet, előzőleg 100 holdat parcelláztak, 690 hold vitézitelket alapítottak. A birtokok 1928-tól 858, 805, 657, 574, 500, 285, 180 kát. holdas középbirtokokká morzsolódtak és tíz 50-100 holdas parasztgazdaság alakult rajtuk úgy, hogy 1935-ben területük 806, illetve 345 kát. holddá zsugorodott. Ezen idő alatt a cselédség száma 220-ról 119-re csökkent, sőt az egész község lakosságának száma az elvándorlás következtében 2020-ról 1909 lélekre szállt alá. A községi elöljáróság megállapítása szerint pedig a napszám, aratási és egyéb munkaalkalom is csökkent." (1937, 20). A farmtanyás gazdálkodásba kezdők többségének jellemzésére Erdei Ferenc megállapításait idézhetem: "... olyan gyenge vagyoni erejű földművelők, akik éppen a fölemelkedés reményében vállalkoztak ilyen gyarmatosi életre és szerencséjüket keresték az istenhátamögötti pusztákon. Tehát legtöbbször csak úgy tudták megvenni a kiszemelt birtokot, hogy eladták kis földjüket és házukat a hazájukban és néhány növendék állattal és a család munkaerejével megtelepültek a nehezen megszerzett földön... Valóságos hősköltemény az, ami az ilyen pusztai letelepedők
